Sir David Attenborough, a Föld valamennyi élőlényét szenvedéllyel és szeretettel, a legszélesebb közönségnek bemutató legendás tudós és Colin Butfield, a környezetvédelmi kommunikáció szakértője közösen írták meg az Óceán – Földünk utolsó vadonja című könyvüket (és együtt forgatták a National Geographic hasonló című dokumentumfilm-sorozatát).
A kötet a nemzetközi megjelenéssel egy időben, a Park Könyvkiadó, illetve az Attenborough számos művét kifogyhatatlan invencióval és komoly szakértelemmel fordító Makovecz Benjamin jóvoltából Attenborough 99. születésnapján, május 8-án kerül a hazai könyvesboltokba.
A kötet méltó összefoglalása Attenborough évtizedeken átívelő munkásságának, összegzés és visszatekintés, amelyben a tudós a múlt megfigyeléseit veti össze a tudomány mai állásával és saját, sok évtizede gyűlő tapasztalataival.
A szerzők egy kék bálna kilencvenéves életútján keresztül mesélik el, hogyan változott az óceánokról összegyűjtött tudásunk, illetve az iránta érzett felelősségérzetünk. A „főszereplő” bálna az 1930-as években született, amikor az óceánok mélye a felfedezését segítő technikai lehetőségek híján még szinte teljesen ismeretlen volt az emberiség előtt – az óriásemlős életének végére eljutunk a mélytengeri robotkamerák, DNS-alapú vízelemzések és műholdas nyomkövetés világába.
Mindeközben lenyűgöző adatokat és történeteket olvashatunk a bálnák, a fito- és zooplanktonok, portugál gályák vagy éjszakai vertikális migrációk világáról, s az egyetlen pillanatig sem száraz vagy unalmas tudományos narratíván folyamatosan átszüremlik a könyv fő üzenete: ha lehetőséget kap rá, a természet – vagyis ebben az esetben az óceán – meglepően gyors regenerálódásra képes.
Ezután sorra bemutatják az óceán kulcsfontosságú élettereit: a korallzátonyok színpompás és törékeny világát, a sűrű kelperdőket, a hidrotermális kürtők pezsgő életét – nem kizárt, hogy az élet is ehhez hasonló környezetből indult a szárazföldet meghódító útjára –, a mangroveerdők és lagúnák bonyolult ökológiáját, valamint a sarkvidékek jeges, de élőlényekkel teli régióit. A fejezetek felhívják a figyelmünket, hogy ezek az élőhelyek amilyen lenyűgözőek, éppoly sebezhetőek – de arra is, hogy az alapos megfigyelő számára mindegyik magában rejti megmentésének kulcsát, ami hozzájárul bolygónk jövőjének alakításához.
Az Óceán nemcsak tudományos összegzés és természeti krónika, nem is csupán méltó utódja az idősebb Plinius-féle ókori Naturales historiae-műfajnak, de reményre okot adó kiáltvány is. A szerzőpáros több példát mutat arra, hogyan vezethet egyetlen elkötelezett ember fellépése helyi és globális változásokhoz. Az 1940-es években szünetelő halászat, egy véletlenszerűen védetté vált térség, egy tudós kitartó érvelése mind azt bizonyítja, hogy az ember képes jó döntésekre, és ha a politika is a természet mellé áll, a gyógyulás látványos lehet.
A könyv zárófejezete, Az ember életideje új perspektívába helyezi a korábban elbeszélteket. A kék bálna történetéhez hasonlóan az emberi életidő is elég hosszú ahhoz, hogy a változás szemtanúi legyünk – és csak rajtunk múlik, hogy utánunk pusztulás vagy újjáéledés következik.
A fejezet egyszerre megrendítő és inspiráló, amikor a visszatekintésen túl a lehetséges és kívánatos jövőt is felvázolja: igenis elképzelhető egy olyan világ, ahol az óceán nem kizsákmányolt tér, hanem az emberrel együtt élő, eleven rendszer, amelynek egészsége segíthet helyrebillenteni az egész bolygó ökoszisztémáját is.
Az igényes fotóválogatás mellett is külön említést érdemelnek Jennifer N. R. Smith rajzai, melyek a 18–19. századi tudományos művek finom vonalvezetésű rézmetszeteit és litográfiáit idézik.
A kötet vizuális világa tisztelgés a természettudomány hőskora előtt, amikor a világ megismerésének és dokumentálásának egyik legfontosabb módja az áldozatos és kitartó megfigyelés mellett a pontos, részletes dokumentálás volt. A könyv ezáltal tartalmában és megjelenésében is hidat képez a múlt és a jövő tudása között.
Ez az év egyik legfontosabb könyve: megindító, látványos és gondolatébresztő munka, ami az élő környezet iránti felelősségvállalás jelentőségére figyelmeztet mindannyiunkat.
Különösen fontos lenne, hogy a felnövekvő nemzedék is megismerje – sőt meg is vitassa – az Óceán üzenetét. Kevés könyv képes ilyen erővel felmutatni: még nincs késő változtatni.
Nyitókép forrása: www.bbc.co.uk
Kapcsolódó cikkek:
