A magyar költő, műfordító Budapesten született eredetileg Szauer Ottó néven. Gyermekkorában elveszítette munkaszolgálatos édesapját, árvaként került a Sztehlo Gábor által alapított Gaudiopolis elnevezésű gyerekköztársaságba.
Egészen fiatalon kezdett verseket írni, költeményei alapján csodagyereknek tartották. Habár már 1954-ben jelentkezett az ELTE Bölcsészettudományi Karára, csak 1956-ban vették fel, ám egy hosszúra nyúlt betegség következtében csupán három szemesztert járt végig, ezután nem folytatta a tanulmányait, diplomát nem szerzett. Innentől kezdve szabadfoglalkozású író lett.
Első verseskötete huszonnégy éves korában jelent meg Fekete ünnep címmel. Ezután gyakran, szinte évente jelentette meg műveit, páratlanul termékeny szerző volt. 1973-ban látott napvilágot Kati-Patika című kötete, amely egészen új megszólalást jelentett a gyermekversek, gyermekmondókák terén. Járt Amerikában és Indiában is, utóbbiról útinaplót is készített.
Írói pályája mellett műfordítói tevékenysége is kiemelkedőnek számított, ő ülte át magyar nyelvre Kurt Vonnegut és Allen Ginsberg műveinek jelentős részét. Többek között József Attila-díjban, valamint Kossuth-díjban részesült. 2002-ben hunyt el hatvanhat évesen.
