A romantikus csalók mesterien építik fel a tökéletes szerelmi történetet: az özvegy olajmérnök, a sármos pilóta, a távoli országban szolgáló katona mind ugyanazzal a céllal lépnek be áldozataik életébe – hogy észrevétlenül behálózzák, majd könyörtelenül kifosszák őket. Az áldozatok azt hiszik, hogy végre megtalálták a szeretetet, a biztonságot, a boldog jövőt – de valójában egy előre megírt, alantas forgatókönyv szereplőivé válnak. Van, aki Görögországban vagy Olaszországban képzeli el új életét, míg mások egy ideális család képét dédelgetik, nem sejtve, hogy egy manipulátor mesteri hálójába kerültek. A csalók nemcsak a pénzt lopják el, hanem a bizalmat is, közben pedig fájdalmat, szégyent, sokszor pedig maradandó traumát hagynak maguk után. Ráadásul nem minden történet ér véget az anyagi veszteséggel – van, ahol a házasság, a bántalmazás, sőt a fogva tartás is a csalás részévé válik.
Janecskó Kata Nők a hálóban című könyvében megdöbbentő eseteket dolgoz fel, bírósági tárgyalótermekig követve a csalók és áldozataik sorsát.
A könyvben megszólalnak pszichológusok, nyomozók és természetesen azok a nők is, akik elhitték, hogy a tökéletes tündérmesébe csöppentek. De vajon hányféleképpen lehet elhitetni valakivel, hogy élete szerelmét találta meg? Mit gondolnak magukról a csalók? Mire képes az igazságszolgáltatás? És vajon hogyan lehet továbblépni egy olyan kapcsolatból, ami soha nem is volt valódi?
Az alábbi interjúban a szerző mesél a könyv hátteréről, a legemlékezetesebb történetekről és arról, hogy mit tanulhatunk a romantikus csalások működéséről.
Mi indított el abba az irányba, hogy a romantikus csalásokkal ilyen mélységben foglalkozz?
Olyan bűnügyi témát kerestem, ami elsősorban nőket érint, és nem dolgozta még fel más Magyarországon alaposabban.
A konkrét ötletet a netflixes A Tinder-csaló című dokumentumfilm adta, különösen az tetszett benne, hogy a nők egy ponton összefogtak a csaló ellen. Kíváncsi voltam, hogy idehaza is találni-e hasonló történeteket.
Hogyan zajlott a kutatási folyamat?
Alapvetően két módszerem volt. Az egyszerűbb: a szakmai Facebook-oldalamon közzétettem egy felhívást, amiben azt kértem, hogy aki érintett ilyen történetben, és szívesen megosztaná a tapasztalatait, keressen meg. A bonyolultabb: elkezdtem nézni országszerte a bíróságok nyilvános tárgyalási jegyzékeit abból a szempontból, hogy nem bukkan-e fel számomra releváns eset. Amikor felbukkant (Zsolté például ilyen volt), akkor elmentem a tárgyalásra, ahol elhangzott az egyik áldozat neve. Őt megtaláltam a közösségi médiában, és később ő segített fölvenni a kapcsolatot a többiekkel, a sorstársaival.
Az információk összegyűjtése során jelentkező kihívásnak talán azt mondanám, hogy el kellett nyernem a – tapasztalataikból adódóan teljesen jogosan – bizalmatlan áldozatok bizalmát.
Mi volt a legnehezebb a könyv megírása során?
Érzelmi szempontból válaszolnék: rossz volt megélni a tehetetlenséget, amikor az embernek nincs eszköze arra, hogy érdemben segítse azt, aki nehéz helyzetben van.A történetek velem maradtak még hosszú idővel a könyv megjelenése után is, foglalkoztatnak, gyakran eszembe jutnak.
A megterheléseket általában úgy dolgozom fel, hogy kikapcsolódásképpen futok vagy hosszú sétákat teszek a természetben.
Melyik szereplő volt az – akár áldozat, akár csaló –, aki valamilyen szempontból emberileg is megérintett?
Mindegyik történet megérintett, ha más-más okból is. Talán Zsolt történetét emelném ki: az ő kegyetlensége, kíméletlensége és az, hogy ezt a kapcsolataiban milyen sokáig milyen jól tudta leplezni, elgondolkodtatott arról, mennyire ismerhetjük meg valójában az embereket.
Milyen érzés volt, amikor Zsolttal kellett szemtől szemben beszélgetned?
Nagyon érdekes élmény olyasvalakivel beszélgetni, akiről pontosan tudni lehet, hogy gátlás nélkül tud hazudni.
Próbáltam figyelni a testbeszédét. Zsolt egyébként nagyon előzékeny volt az interjúnk során, élvezte a helyzetet, láthatóan szívesen mesélt, még címötlete is volt a könyvhöz.
Mi volt a legmeglepőbb történet vagy legmegdöbbentőbb csalástaktika, amivel az áldozatok beszámolói során találkoztál?
A legmeglepőbb történet talán az áldoktornőé, akit az ismerkedéskor eleinte férfinak gondolt az áldozata, de olyan erős volt a karizmája, hogy a kapcsolat annak ellenére kialakult, hogy kiderült az igazság a neméről.
Emellett a magát pilótának kiadó Zsolt esetében emlékezetes maradt számomra az az apró részlet, hogy egy szimulátorral még azt is begyakorolta, hogyan száll fel és hogyan száll le a repülőgép, hogy egy esetleges közös utazásnál tudjon erről mesélni a partnerének.
Szerinted milyen társadalmi tényezők teszik lehetővé, hogy a romantikus csalók ennyire sikeresen működjenek?
Az elidegenedést, az elmagányosodást és az áldozathibáztatás elterjedtségét emelném ki. Utóbbi miatt sokan nem mernek beszélni a velük történtekről, nem mernek segítséget kérni, ami a csalók malmára hajtja a vizet. Jó lenne, ha ez megváltozna, és a társadalom azokat hibáztatná, akik bűnösek: a csalókat.
Milyen visszajelzéseket kaptál a könyv megjelenése óta?
Szerencsére és nagy örömömre nagyon kedvező visszajelzéseket kaptam. Volt áldozat, aki arról írt, mennyire sokat jelentett neki, hogy megjelenést kapott az ő igazsága.
Sok, elsősorban tanácsot kérő megkeresést kaptam új, általam korábban nem ismert áldozatoktól, illetve áldozatok hozzátartozóitól is.
Mit gondolsz, egy ilyen könyv után könnyebb vagy nehezebb lesz a következő témát megtalálnod?
Abban bízom, hogy könnyebb lesz. A témát, ami mostanában izgat, egyelőre inkább nem árulnám el, de annyit azért elmondhatok, hogy az is nőkkel és az internettel kapcsolatos.
Milyen tanulságokat vittél magaddal ebből a munkából, ami leginkább formált téged?
A legfontosabb tanulság és minden helyzetben alkalmazható ökölszabály szerintem az, hogy ami túl szépnek látszik ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg nem is az.
Nyitókép forrása: https://hvg.hu/
Kapcsolódó cikkek:
