Meg lehet ítélni egy könyvet a borítója alapján? És egy embert? Eric Barker szerint igen is – meg nem is. Igen, mert mindannyian ezt csináljuk. Nem, mert rendszeresen tévedünk. A Jóban lenni másokkal cím elsőre könnyednek tűnik, de valójában igen fontos kérdést boncolgat: mitől működnek az emberi kapcsolataink, na és mi köze mindehhez a placebohatásnak, a túsztárgyalásoknak és egy párnahuzat-szerelemnek? Ez a könyv a kapcsolataink titkairól mesél, miközben ugyanolyan figyelmet szentel a hazugságok felismerésének, mint annak, hogy mi tartja életben a szerelmet, mihez kezdjünk a magánnyal, és hogyan működik a közelség.
Eric Barker nem coach, nem terapeuta – és főleg nem az, aki kiáll mások elé megmondani a tutit. Inkább olyan, mint egy baráti társaság legviccesebb és legokosabb tagja, aki vacsora közben a túsztárgyalók kommunikációs trükkjeivel dobja fel a hangulatot, vagy arról mesél, hogyan szeretett bele egy japán fiatal egy anime-párnahuzatba.
Korábban forgatókönyveket írt Hollywoodban, míg egy nap végleg besokallt, és szociálpszichológiai tanulmányokat kezdett olvasni. Amit ott talált, blogba öntötte, majd megírta a Ha rossz ajtón kopogtatsz című könyvét, amit több, mint húsz nyelvre lefordítottak. Ezzel az egyik legizgalmasabb emberismereti szerzővé nőtte ki magát. A stílusa közvetlen, ironikus, de sosem fennhéjazó. Olyan, mint egy jó podcast: sokat tanulunk belőle, miközben jól szórakozunk. Annak pedig, amit mond, súlya van.
Legújabb kötete, a Jóban lenni másokkal négy fő fejezetében egy-egy klasszikus közhelyet vesz elő, hogy darabokra szedje:
Megítélhetsz egy könyvet a borítója alapján? Valóban bajban ismerszik meg az igazi barát? A szerelem tényleg mindent legyőz? Na és valóban senki sem különálló sziget? A fejezetek tele vannak kutatási eredményekkel (olyan neves szakemberektől, mint John Cacioppo, a magánykutatás úttörője, vagy John Gottman, a válás előrejelzésének mestere), de ezek sosem száraz adatokként jelennek meg: mindegyiket egy történet vezeti be. Hol egy ló az igazi főszereplő, hol maga Casanova, hol meg egy rémületesen pontos statisztika a válás előtti negativitás-pozitivitás arányról.
Miért olyan nehéz jól olvasni másokat? Mitől esik szét egy kapcsolat, és hogyan lehet újraindítani a szerelmet? És vajon miért érezzük magunkat egyre magányosabbnak, miközben tele van az életünk ismerősökkel?
Eric Barker nem elégszik meg a kézenfekvő válaszokkal. Ráközelít a kényes pontokra, és újraértelmezi mindazt, amit a szerelemről, barátságról vagy emberi viselkedésről hittünk. „Tudatosan mindig nagyobb autonómiára és irányításra törekszünk, de mélyen legbelül nem egyszemélyes show-ra vagyunk huzalozva” – figyelmeztet.
Életünkben nem a státusz, a teljesítmény, még csak nem is a házasság, hanem a barátság szolgáltatja a legtöbb boldogságot. De a jó kapcsolatok nem maguktól keletkeznek: idő kell hozzájuk, sebezhetőség, és – Barker szerint – talán a hálát sem kéne elfelejteni. A szerelem sem kivétel: idővel defibrillátorra van szüksége, hogy újra életre keljen. A siker pedig sokszor nem a másikon, hanem rajtunk múlik, ugyanis az agyunk előszeretettel tesz nekünk keresztbe.
Ez a könyv olyan, mint egy jól sikerült beszélgetés: megnevettet, elgondolkodtat, és mire a végére érsz, kicsit másként nézel az emberekre – meg magadra is.
Nem lesz könnyebb jóban lenni másokkal. De legalább tudni fogod, miért nehezebb, mint hinnéd. És ez már fél siker.
Nyitókép forrása: findingmastery.com
Kapcsolódó cikkek:
