Mi a közös egy rendkívül aktuális társadalmi problémákkal foglalkozó, nagy feltűnést keltett sorozat és a boszorkánysággal vádolt nőket a középpontba helyező regények között? Sokkal több, mint elsőre gondolnánk. Az alaptétel ugyanis mindkét esetben ugyanaz: mindenről a nők tehetnek.
Világszerte rengetegen nézték, és nálunk is nagy vitákat keltett: a Kamaszok című brit pszichológiai krimi egyaránt megmozgatta a szülőket, a pedagógusokat, a pszichológusokat és a gyerekvédelmi szakembereket.
A valódi esetek ihlette sorozat középpontjában a tizenhárom éves fiú, Jamie áll, akit azzal vádolnak, hogy megölte Katie nevű osztálytársát, mivel az nem viszonozta közeledését.
A nyomozás során kiderül, hogy a fiúra erősen hatottak azok a nőellenes nézetek, amelyeket a magyarul is manoszféra gyűjtőnéven ismert online felületek szerzői és olvasói vallanak.
És itt az a pont, ahol menthetetlenül visszaugrunk a boszorkányüldözések korába. A történelmi jelenség nyilván komplexebb annál, mint hogy egyetlen okkal meg lehessen magyarázni, számos motiváció szerepet játszott benne, a bűnbakkereséstől a tömegpszichózisig.
Ugyanakkor az elsősorban női áldozatok meghurcolásában könnyű tetten érni bizonyos alapvető szorongásokat, így azt, hogy ha férfiakban tömegesen keltenek félelmet saját szexuális vágyaik, és nem képesek mit kezdeni ezekkel az érzéseikkel, akkor az ebből adódó frusztrációiért a nőket teszik felelőssé.
Vagy ha nyugtalanítja őket, hogy kicsúszik a kezükből a kontroll, amennyiben a nők rendelkezhetnek a saját testükkel, neadjisten szabályozhatják a termékenységüket, akkor mindent megtesznek ennek megakadályozására. A lényeg, hogy ők irányíthassák a nők sorsát.
Nem véletlenül érintett meg a téma oly sok külföldi és hazai szerzőt.
Egy, a boszorkányság vádjával megkínzott fiatalasszony története áll a középpontjában Philippa Gregory Dagályfölde-trilógiájának;
egy Bártfán élő füvesasszony a főszereplője Papp Noémi szintén háromrészesre tervezett sorozatának, amelynek első kötete, Az ezüstpénz átka után most jelent meg a második, A gyepfehérítők titka; Bauer Barbara Kétszáz éves szerelem című regényét saját női felmenői és a szegedi boszorkányper ihlette; Benedek Szabolcs a 13. századi Splitbe kalauzol el A spalatói boszorkánnyal. Fábián Janka pedig egész sorozatot szentelt Mária Terézia javasasszonyának: Az utolsó boszorkány történeteinek két kötetében, illetve Az utolsó boszorkány lányában előbb magát Sárosi Felíciát, majd lányát, Zsófiát kísérhetjük el Budára, Bécsbe, Gödöllőre és Párizsba.
A történelem talán legismertebb boszorkányper-sorozata 1692-93-ban zajlott az észak-amerikai angol gyarmat, Új-Anglia puritánok lakta városában, Salemben. A nyilvánvalóan hamis vádak ellenére több mint kétszáz embert vádoltak meg azzal, hogy az ördöggel cimborál, és többüket ki is végezték.
A halálos ítéleteket meghozó egyik bíró bizonyos John Hathorne volt; az ő ükunokája, Nathaniel Hawthorne a 19. századi amerikai irodalom egyik meghatározó írója lett, aki ugyanebben az új-angliai, képmutató környezetben játszódó regénye, A skarlát betű főszereplőjében, Hester Prynne-ben csodálatra méltóan bátor és erős nőalakot teremtett.
A házasságtörés miatt elítélt Hester történetét gondolja tovább A Skarlátszín öltések (eredeti címén Hester) írója, Laurie Lico Albanese. A regény azzal a gondolattal játszik el, vajon mi – és főleg ki – lehetett Hawthorne regényének ihletője.
A szerző válasza szerint Isobel, a fiatal hímzőnő, aki adósságokba keveredett férjével menekül el Skóciából Salembe, és ott ismerkedik meg az egyetem után odahaza tébláboló, kezdő íróval.
Mindketten küzdenek a saját démonaikkal, Nathaniel az ősei miatt érzett bűntudattal, Isobel a családjában női ágon öröklődő, különleges képességekkel, és mert mindketten a maguk eszközeivel, tollal vagy hímzőtűvel teremtett alternatív valóságban keresnek menedéket, elkerülhetetlenül egymásra találnak.
Szintén egy hírhedt 17. századi esetet, a Pendle-dombi boszorkányok történetét dolgozta fel a maga irodalmi eszközeivel a Familiárisok szerzője, Stacey Halls. A főszereplő nemesasszony, Fleetwood számos vetélés után újra gyereket vár, és azért kér segítséget Alice-től, a fiatal bábától, mert tudja, ha nem szül egészséges fiút a férjének, neki vége. Alice pedig azzal a dilemmával szembesül, amivel előtte is, utána is számtalan füvesasszony: ha segít, azzal, ha nem segít, azzal idézi a fejére a boszorkányság vádját, és kerül életveszélybe.
Ugyanezt éli át Csigó Kata most megjelent, két idősíkon futó regényének füvesasszonya, Magdalena, akinek az alakját a szerző saját, családi legendákban élő szépanyjáról mintázta.
Magdalenára eleve gyanakodva néznek a falusiak, és amikor az asszony jobb meggyőződése ellenére ápolni kezdi a kovács meggyalázott lányát, egykettőre a törvény előtt találja magát. A története azonban nem ér itt véget, hanem a mai szereplők, az elakadással küzdő író és a fiatal orvosnő sorsában folytatódik. Mindnyájan a maguk módján válnak foglyává változó, mégis időtlen helyzeteknek.
Kapcsolódó cikkek:
