Latin-Amerika nemcsak a dzsungelek és a forradalmak földje, hanem a szenvedély, a fájdalom és a túlélés irodalmi kincsesbányája is. Ahol egykor Carlos Fuentes, Miguel Angel Asturias, Gabriel García Márquez vagy épp Jorge Luis Borges alkotott, ott fel-feltűnnek friss hangok is. Most öt kortárs regényen keresztül utazunk Mexikótól Panamán át Kolumbiáig, miközben feltárul előttünk a közép- és dél-amerikai kontinens ezerszínű lelke. Ezek a történetek nem csupán helyszíneket, de sorsokat, múltakat és reményeket mutatnak be, méghozzá erőteljes női hangokon, némi mágikus realizmuson és persze a kegyetlen valóságon át. Isabel Allende, Fernanda Melchor és társaik könyvein keresztül érezhetjük, milyen íze is van a latin-amerikai valóságnak: fűszeres, sötét, mégis ellenállhatatlan.
Cristina Henríquez: Panama – Átjáró a végtelenbe
Henríquez regénye a Panama-csatorna építésének hátterét tárja fel, de nem a gépek és mérnökök, hanem a névtelen munkások, a bevándorlók, a nők és a helyiek szemszögéből. A Panama – Átjáró a végtelenbe megrázó és empatikus portréja egy vállalkozásnak, amely szó szerint kettészelte a földet, de nem csak azt, hanem az ott élő, vagy oda kényszerülő emberek életét is. E nagyívű történet bevezet a hatalom, a kizsákmányolás és a túlélés kérdéseinek témakörébe, miközben arról mesél, miként születnek nemzetek, álmok és tragédiák a nagy építkezések és a jövő árnyékában. Henríquez az elfeledett kisemberek hangjának krónikása, örömteli, hogy végre magyarul is olvasható.
Andrés Barba: Fényes köztársaság
A spanyol szerző rövidke kötete William Golding A legyek ura című regényének reciproka. A történet San Cristobal városában játszódik, a dzsungel szélén, ahol egyik napról a másikra harminckét koszos, büdös, szakadt ruhákban járó gyermek jelenik meg. Koldulnak, lopnak, büntetlenül garázdálkodnak, de a civilizált világ számára kaotikusnak tűnő kis életükben mégis rendszer uralkodik. Barba műve egyfajta pedagógiai tanmese arról, miként veszíti el a felnőtté váló ember a gyermeki lélek megértésének jogát és lehetőségét, és ez milyen befolyással bír a jövő generációjára, vagy épp saját emberi erkölcsi és morális érzékenységére. Igazi gyöngyszeme a spanyol nyelvű kortárs irodalomnak.
Fernanda Melchor: Ábrándozók
Melchor a Hurrikánok évadával robbant be az irodalmi köztudatba, de annak a regénynek a sűrű, izzó, fülledt hangulatát egyértelműen átmentette az Ábrándozókba is. Mexikó perifériáján két tinédzser fiú erőszakos fantáziái és társadalmi frusztrációi találkoznak, és persze robbannak be. Melchor szűkszavú, szinte lélegzet-visszafojtva írt prózája megmutatja, hogyan válik a kilátástalanság gyilkos energiává. Nyers őszinteséggel megírt történet ez a társadalmi szakadékokról, a maszkulin agresszióról és a Paradicsom szélén álló lakópark falain túl terpeszkedő baljós valóságról. És bár a regény specifikus, univerzális témái miatt mi itt, a világ túlsó felén is égetően közel érezhetjük magunkhoz.
Isabel Allende: Violeta
A Kísértetház világhírű szerzőjének regénye megszokott módon egy szenvedéllyel, fájdalommal és kitartással átszőtt élettörténet. A majd száz évet átívelő narratíva 1920-ban indul, egy világjárvány idején, és 2020-ban, egy másik pandémia árnyékában zárul le végleg. A címszereplő, Violeta, levelekben meséli el életét, mely címszavakban szokványos, mélységében korántsem: családi drámák, politikai viharok, szerelmek és veszteségek. A történet egyszerre eposzi és személyes, egy nő sorsa a történelem sodrásában, Allende jól ismert stílusában ötvözve a líraiságot és a társadalmi érzékenységet. A Violeta nemcsak egy élet krónikája, hanem emlékeztető arra, hogy az egyéni bátorság miként képes túlélni a világ változásait. Szívszorító, mégis felemelő olvasmány.
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
A Magvető Kiadó új Alapdarab-sorozatában jelent meg újra a Nobel-díjas Márquez varázslatos-realista kisregénye, mely egy démonűzéssé torzult szerelem története, ahol a vallás, a babona és a hatalom találkozása végül tragédiába torkollik. A tizenkét éves Sierva María és a fiatal pap közötti kapcsolat egyszerre ártatlan és végzetes, miközben megelevenedik a gyarmati Kolumbia fülledt, misztikus világa. A világhírű író nem távolodik el túlzottan hőn szeretett témáitól: a szerelem irracionalitását és a társadalmi elnyomás valódi arcát tárja fel megannyi párhuzamon keresztül. Kétségkívül az életmű egyik gyengéd, mégis dühös emlékműve azok számára, akiket a világban uralkodó félelem és az azt életre hívó sötét, hamis dogmák darálnak be.
Kapcsolódó cikkek:
