A vízparton töltött nyárnál csak az szebb, ha vízre szállhatunk. Ülhetünk csónakban vagy egy óceánjáró fedélzetén, balatoni vitorláson vagy Tisza-tavi kajakban, a hullámok tánca és a vízillatú szél olyan békés pillanatokkal ajándékoz meg, amelyekben a szárazföldön sosem lehet részünk. Addig is, amíg vízre szállhatunk, induljunk hajóútra könyvek segítségével!
Agatha Christie: Halál a Níluson
Ez a krimi valódi klasszikus: ha már olvastuk, akárhányszor újra a kezünkbe vehetjük, nem fog csalódást okozni; ha először olvassuk, garantáltan a kedvencükké válik. Közismert, hogy a szerző saját egyiptomi útja szolgáltatta hozzá az ihletet, és ez különösen elevenné teszi a történetet. Az egyszerre félelmetes és magával ragadó táj, az ámulatba ejtő ókori építmények, illetve maga a gyilkosság(ok) helyszínéül szolgáló kényelmes hajó, a Karnak ugyanolyan fontos szereplője a cselekménynek, mint a hús-vér emberek. Olvasóként úgy érezzük, mintha mi is ott vacsoráznánk a kellemes étteremben, napoznánk a fedélzeten, vagy üldögélnénk az üvegezett szalonban, és gyönyörködnénk a Nílus völgyének panorámájában. Az elegáns fedélzeten, a jómódú utasok között Poirot különösen elemében van, és mire a hajó újra kiköt Shellalban, minden titkot leleplez.
Karády Anna: Zserbó 2. – A háború tengerén
Manapság az Adria számunkra az az idilli tengerpart, ahová nyaralni járunk, gyönyörködni sötétkék vizében és hófehér szikláiban. A környék azonban nem volt mindig ilyen békés. Senki nem tudja ezt jobban, mint Karády Anna Zserbó-sorozatának főszereplője, a bájos Blanka, aki a magyar fővárost hagyta maga mögött, hogy az abbáziai Gerbeaud cukrászdában munkát vállalva új életet kezdhessen. Az első rész ott fejeződött be, ahol a lány megismerkedik Hollósy Áron báróval, de nem tudja eldönteni, mennyire bízhat meg a férfiban. Az új kötetben a szerelmesek egymásra találnak, ám ez nem happy endet jelent, hanem közös életük megpróbáltatásokkal teli kezdetét. Kitör ugyanis az első világháború, és a tengerésztiszt férjnek teljesítenie kell a kötelességét. A Zenta hadihajó drámai történetét is felidéző regényben az Adria gyakrabban viharos, mint csendes, de mindig lenyűgöző.
Tom Hindle: Gyilkosság a Garda-tavon
Ha létezik a földön táj, amit jókedvében teremtett a jóisten, akkor az az észak-olasz tóvidék. A sok gyönyörű tó között a legszebb talán a Garda-tó, a maga égkék vizével, mediterrán klímájával, dúsan termő citromfáival, hangulatos városkáival és történelmi épületeivel. Keresve sem lehetne alkalmasabb helyszínt találni egy fényűző esküvőhöz – és egy fordulatos krimihez. A Garda-tóhoz utaznak Tom Hindle hősei is, hogy részt vegyenek a népszerű influenszer, Eva, és a dúsgazdag befektetési bankár, Laurence lagziján, amelyhez a tó közepén álló sziget kastélya biztosítja a kellően látványos díszleteket. Természetesen egykettőre kiderül, hogy a szereplők közül senki nem az, akinek mutatja magát, és sorra potyognak ki a szekrényből a csontvázak. Mire a tettes lelepleződik, nemcsak a környék látnivalóival, hanem az influenszerek és a bankárok világának piszkos titkaival is alaposabban megismerkedhetünk.
Fekete István: Tüskevár
Újabb klasszikus, egy regény, amely akkor is biztosan a nyárba repít minket, ha odakint éppen hull a hó. Senki nem tudja olyan hangulatosan ábrázolni a természetet, mint Fekete István, főként, ha a szülőföldjéről, Somogyról ír. A Kis-Balaton, a Zala, a lápvidék látványa minket, olvasókat ugyanúgy magával ragad, mint a főváros kopár díszletei között felnőtt Tutajost és barátját. Kunyhó az égerfa alatt, napozó béka a csónak ülésén, sokszázéves tölgyfa az egykori végvár falainál, halászsas a fán, óriásharcsa a folyóban, kócsagok, gémek, kis szárcsák – vágyakozva figyelhetjük a két kamaszfiú ismerkedését azzal az egyszerre csodálatos és kegyetlen világgal, amelynek mára jóformán nyoma sem maradt. Bár a szerző szándéka nyilván nem ez volt, az először 1957-ben megjelent Tüskevár arra is felhívja a figyelmünket, hogy nem egészen hetven év alatt mekkorát változott a környezetünk.
Kapcsolódó cikkek:
