A családregény az irodalom egyik legősibb és legkedveltebb műfaja. Ha meghalljuk ezt a szót, többnyire generációkon átívelő történetekre, örökségekre, testvéri konfliktusokra és szülő-gyermek kapcsolatokra gondolunk, pedig a kortárs irodalom egyre gyakrabban feszegeti e fogalom határait. Mi történik akkor, ha a családot nem a vérségi kötelékek, hanem a barátság, a közös trauma vagy éppen a hiány tartja össze? Az alábbi öt kötet egészen eltérő világokba kalauzol New Yorktól az amerikai vadonon át a valóság dokumentálható történelméig, mégis ugyanazt bizonyítják: a család tágabb fogalom annál, mint amit egy családfa megmutathat. Ezek a regények nem lebontják a családregény hagyományát, hanem egészen új jelentéssel töltik meg azt.
Hanya Yanagihara: Egy kis élet
A családregények többsége vérségi kapcsolatokról szól. Hanya Yanagihara nemrég új fordításban megjelent monumentális regénye viszont azt állítja, hogy a család sokszor nem örökség, hanem döntés kérdése. Négy egyetemi barát életét követjük évtizedeken keresztül, ám a történet valódi középpontjában a titokzatos Jude áll, akinek feldolgozhatatlan gyermekkori traumái újra és újra próbára teszik a körülötte kialakuló társaságokat. Az Egy kis élet nem hagyományos családregény, mert azt vizsgálja, vajon a szeretet képes-e pótolni azt, amit valaki gyermekkorában soha nem kapott meg. Ritkán olvasni ennyire megrázó, ugyanakkor ennyire mélyen humanista regényt a választott család erejéről.
Nelio Biedermann: Lázár
A családregények többsége a generációk közötti kapcsolatokról mesél, Nelio Biedermann Lázárja azonban ennél is tovább megy: egy egész család sorsán keresztül rajzolja meg a 20. századi Magyarország széthullását. A titokzatos Lázár família története egy eldugott kastélyból indul, egy baljós erdő széléről, ahol a valóság és a mítosz szinte észrevétlenül olvad össze. A szerző nem pusztán családfát épít, hanem legendát teremt: szereplőit ugyanúgy formálja a történelem, mint a családi örökség, miközben a regény gótikus atmoszférája végig azt sugallja, hogy bizonyos sorsok elől nem lehet kitérni. A Lázár ezért rendhagyó családregény: egyszerre történelmi tabló, mágikus éllel átszőtt családeposz és egy letűnő társadalmi réteg krónikája, amely azt vizsgálja, hogyan válik egy család története egy ország történelmévé.
Abbott Kahler: Feldúlt Éden
Abbott Kahler lenyűgöző dokumentumregénye bizonyítja, hogy a család fogalma nemcsak vérségi kötelékeket jelent. Az 1930-as években néhány európai telepes azért költözött Floreana szigetére, hogy hátat fordítson a civilizációnak, és létrehozza saját utópiáját. Ehelyett féltékenység, hatalmi harcok, eltérő életfilozófiák és végül rejtélyes eltűnések és gyilkosságok szabdalták szét közösségüket. Kahler bravúrja, hogy ezt a valós történetet egyszerre meséli el történelmi riportként, pszichológiai drámaként és szinte Agatha Christie-t idéző krimiként. A Feldúlt Éden arról mesél, hogy hiába menekülünk a társadalom elől, önmagunkat és emberi kapcsolatainkat nem hagyhatjuk az öreg kontinensen. Ez teszi a könyvet egyszerre különleges családtörténetté és nyugtalanító társadalmi parabolává.
Charles Frazier: Éjjeli erdő
Charles Frazier Éjjeli erdő című regénye azt mutatja meg, hogy egy család megszületéséhez néha elég egyetlen pillanat. Miután húgát brutálisan meggyilkolják, a magányosan élő Luce magához veszi annak két súlyosan traumatizált ikergyermekét, miközben a gyilkos mostohaapa továbbra is fenyegető árnyékként lebeg az életük felett. Frazier egyszerre ír feszült thrillert és rendkívül érzékeny lélektani regényt arról, hogyan tanul meg három sérült ember lassanként bízni egymásban. Az Appalache erdősége itt nem egyszerű díszlet, hanem élő közeg, amely saját múltjukhoz és döntéseikhez hasonlóan formálja a szereplőket. Rendhagyó családregény, mert azt bizonyítja: a család nem mindig vérségi kötelékből, hanem közösen átélt veszteségből, felelősségből és a gyógyulás lassú folyamatából születik meg.
Deborah Levy: Augusztusi kék
Deborah Levy regényének főhőse, Elsa M. Anderson világhírű zongoraművész, aki egy félbeszakított koncert után Európán átívelő utazásra indul, miközben egy titokzatos nőben mintha saját hasonmását látná viszont. Az út egyszerre önismereti és családtörténeti utazás: Elsa örökbefogadása, nevelőapjához fűződő kapcsolata és saját múltjának feltárása lassan ugyanazzá a kérdéssé olvad össze: ki vagyok én, ha levetkőzöm mások elvárásait, amelyek addig meghatározták az életem? Levy lírai, sejtelmes prózája azt sugallja, hogy a család nemcsak azt határozza meg, honnan jövünk, hanem azt is, hogy milyen képet alakítunk ki önmagunkról önmagunk előtt. Ez teszi az Augusztusi kéket különleges, szinte filozofikus családregénnyé.
Kapcsolódó cikkek:
