A képregények követőtábora az egyik leghűségesebb a világon, és ez meg is látszik az eladási számokon. Ám töretlen népszerűsége ellenére irodalmi berkekben mindig egy kicsit mostohán bántak a műfajjal.
Ha valaki kiejti a száján a képregény szót, mi jut először eszedbe? A Marvel szuperhősei? Talán a Batmanből megismert ikonikus gonoszok egyike? Mindegyik válasz elfogadható, de semmiképp nem reprezentatív, mert bár a szuperhősök népszerűsége milliókkal szerettette meg a képregényeket és az olvasást, a formátum sokkal többet ölel fel ezeknél. Stílusokon és műfajokon átívelve, a fekete-fehér minimalista ábrázolásoktól az aprólékos műgonddal megfestett részletekig, a képregények világa legalább annyi árnyalatot rejt magában, mint a hobbiboltok festékrészlege.
Mindig is érdekeltek a képregények, de egészen eddig megállított a bőség zavara? Vagy talán már nem vagy kezdő a műfajban, de ledaráltad az összes megjelent kötetet a sorozatból, amire rákattantál, és most nem tudod, mihez kezdj az életeddel? Íme egy minikalauz a legméltatottabb képregényekhez, amikkel nem tudsz mellényúlni.
Igaz történet alapján
A képregényeket sokan a könnyedebb történetekkel azonosítják, de bőven van miből válogatni azoknak az olvasóknak is, akiknek kevésbé kenyere a zsánerirodalom, és inkább a kortárs vagy a dokumentarista olvasmányok keltik fel az érdeklődésüket.
Marjane Satrapi: Persepolis
Egy igazi modern klasszikus, a Persepolis önéletrajzi ihletésű képregénysorozata Iránba repít el minket, ahol a tíz éves Mardzsi élete egy csapásra megváltozik, mikor a hazájában zajló konfliktusok miatt a szülei Ausztriába küldik őt tanulni.
Satrapi képregénye egy kislány szemén keresztül mutatja be a szabadság és autonómia fokozatos elfojtását a szülőhazájában, a kontrasztot Európával, és a honvágyat egy otthon után, ami már nem létezik megszokott formájában. De mindenek felett megmutatja, milyen két világ közé rekedve felnőni, mindkettőhöz tartozni, és közben egyikhez sem igazán. A képregény és a filmváltozat is számos díjat nyert el világszerte, és felkerült a New York Times „a 21. század 100 legjobb könyve”-listájára is. Vicces, szomorú, reményteljes, és megtévesztően könnyen emészthető.
Maradva az önéletrajzi ihletésű vonalon, a Maus címre hallgató Pulitzer-díjas képregény gerincét a szerző lengyel származású édesapjának a holokauszttal kapcsolatos visszaemlékezései adják. A fekete-fehér képsorok a minimalista ábrázolásmódja mögötti mondanivaló minden, csak nem egyszerű.
A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Ahogy az apa és fia beszélgetései során összekeveredik a múlt és a jelen, Spiegelman egyszerre örökíti meg apja emlékeit, és mutatja be az átélt trauma hosszútávú hatásait.
Az üveghegyen túl
A spektrum másik végén a tündérmesék és az újramesélések színes világa is képviselteti magát. A fantasyrajongók jól ismerik az érzést, amikor robogsz a tömegközlekedésen munkába menet, és belegondolsz, mennyivel könnyebb lenne az élet, ha lenne egy-két sárkányod.
Nimona világában a hősök mindig győznek, míg a gonosztevők pórul járnak, de biztos hogy jól van ez így? Ami Nimonát illeti, ő határozottan a gonoszok kalapjába dobja be a nevét, és be is áll Lord Bitangfő csatlósának. Stevenson könnyed és szórakoztató, Eisner- és Cybils-díjas képregénye humorosan játszadozik az olvasó elvárásaival és a mesei hagyományokkal, a jók és a rosszak pedig csak első szempillantásra különíthetők el egymástól. Nimona kalandjai rajzfilm formájában már a Netflixen is elérhetők.
Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história
A görög istenek, ahogy még sosem láttuk őket. Rachel Smythe nagy sikerű képregénysorozata a Webtoon nevű képregényolvasó alkalmazásról indult, amelyen önálló művészek szabadon megoszthatják alkotásaikat a nagyközönséggel.
Perszephoné és Hádész története összefonódik a görög mitológia számtalan karakterével, így egy igazi, több szálon futó drámába csöppenünk, ahol mindenki egymás dolgába üti az orrát, és úgy pletykálnak, mintha már az ő idejükben is tartottak volna olimpiákat, és érem járna érte. Élénk színeivel és remek karakteríveivel a Lore Olympus egy frissítően modern változata a már jól ismert sztoriknak. A kétszeres Eisner-, Harvey- és Ringo-díjas képregény Percy Jackson rajongóknak kötelező.
A sötét oldal
Ha a rágógumi-rózsaszíntől a szőr is feláll a hátadon, akkor itt talán megtalálod, amit keresel. Ezek a hangulatos, hátborzongató, kicsit talán ijesztő képregények sötétebb palettával és témákkal várják az olvasókat.
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme
Ha már képregények, nem mehetünk el szó nélkül az valaha volt leghíresebb képregényfolyamok egyike mellett, amiből nemrég sikeres Netflix-sorozat is készült. Neil Gaiman eredetileg hét éven keresztül futó sorozata egyedülálló a képregények között, választékos prózájában és különleges képi világában egyszerre jelenik meg a dark fantasy, a modern és ősi mítoszok, valamint a kortárs irodalom.
A Sandmanben hétköznapi világunk összefonódik a természetfeletti dimenziókkal. Az Álmok Fejedelme hetven évvel ezelőtt csapdába esett, amiből látszólag nem volt kiút. Szabadulása után most rá hárul a feladat, hogy helyreállítsa romokban heverő birodalmát, megfékezze elszabadult alattvalóit, és szembenézzen magával Luciferrel.
Marjorie Liu: Monstress – Fenevad
Farkasvérű Maikát szörnyetegnek csúfolják… és nem is állnak messze a valóságtól. Egy háború dúlta világban, ahol emberek és arkánok csaptak össze, Maika nemcsak fél karját, de a szabadságát is elvesztette. Rabszolgaként eladják a boszorkányoknak, ám azt senki nem sejti, hogy a félkarú kislány testében egy igazi szörny szunnyad, ami csak a megfelelő pillanatra vár, hogy kitörhessen ketrecéből.
Gyönyörű és borzongató képi világa utánozhatatlan élménnyé tette ezt a dark fantasy-sorozatot, ami a horror elemeivel is játszik. Marjorie Liu és Sana Takeda sorozata hihetetlen díjesőt söpört be: többek között kétszeres British Fantasy-, ötszörös Eisner-, háromszoros Hugo- és Harvey-díjas, de a Washington Post mellett a Newsweek és az Entertainment Weekly is többször az év legjobb könyvének választotta.
