Rebecca Yarros két évvel ezelőtt robbant be a nemzetközi könyvpiacra Fourth Wing (Negyedik szárny) címre hallgató romantikus fantasyregényével. A sorozat harmadik része, az Onyx Storm (Ónixvihar) idén látott napvilágot, hatalmas várakozástól övezve, és a hype azóta sem csökken. Mindenki erről a könyvről beszél, amit már februárban az év fantasymegjelenésének tituláltak.
A közvélemény megoszlik, de egyvalami tagadhatatlan: Rebecca Yarros tudja, hogyan kell letehetetlen könyveket írni. Ama szerencsés helyzetben lubickolva, hogy makacs hype-ellenállásom következtében volt esélyem megállás nélkül, egyszerre ledarálni a három már megjelent részt, azt hiszem, kellő magabiztossággal állíthatom: kemény függőséget okoz.
De mitől ennyire letehetetlen? Történetünk Violet Sorrengailt követi, aki egy életen át írnoknak készült, ám az utolsó pillanatban mégis a sárkánylovasok között találja magát egy elit katonai iskolában, ahol minden sarkon veszély leselkedik, és úgy hullanak a kadétok, mint a konfetti szilveszter éjjel.
„Egy sárkány a lovasa nélkül tragédia. Egy lovas a sárkánya nélkül halott.”
Az első részt végig Basgiath kegyetlen falai között töltjük, és drukkolunk, hogy Violet szerény túlélési esélyei és idegesítő gyerekkori barátjának sopánkodása ellenére is felnőjön a feladathoz, és megtalálja a helyét. És amikor már azt hisszük, hogy – szó szerint – nyeregben vagyunk, akkor bemutatkoznak a sárkányok. Akik zseniálisak.
Violet kicsi, könnyen sérül, és krónikus betegsége van. Mindennek ellenére – vagy éppen ezért? – nem csak egy sárkány választja ki, hanem mindjárt kettő. Tairn leginkább egy megfáradt, zsémbes lányos apukára hajaz, aki egész nap a vidámparkban szórakoztatta a lurkókat. Andarna pedig egy kölyökkutyára, akiből rövid úton hisztis tini válik. Folyton éhes, duzzog, és a már előbb említett fáradt apuka utolsó ép idegszálain szteppel. Teljes mértékben komolytalan, és hihetetlenül szórakoztató.
„– Kapard ki a szemét – javasolja Andarna. – Komolyan beszélek. A szem a leglágyabb szövet a testben. Csak nyomd bele a hüvelykujjad, és…
– Andarna! – csattan fel Tairn. – Térj észhez. A térdkalács sokkal jobb célpont.
– Befognátok?”
És természetesen Violet sárkányának van egy társa, aki kellemetlen módon Xaden Riorsonhoz tartozik, akinek a lázadást vezető apját Violet anyja végeztette ki. Innen szép nyerni, nem? Xaden és Violet kapcsolata leginkább egy szappanoperára hasonlít, ahogy az ellenségekből lassan szerelmesek válnak, de a klisé attól klisé, hogy működik.
Xaden lehetne toxikus, és akad is pár elejtett kiszólás a könyvben, amikor Violet ezen évődik, de igazából az ő karakteríve is dinamikus, csak úgy mint Violeté. Indulunk a tipikus szarkasztikus, arrogáns, és morálisan megkérdőjelezhető rosszfiútól, majd előlép belőle a vezető, aki felelősségteljes, kimutatja az érzéseit, és tanul a hibáiból. Nem csoda, hogy az egész booktokot meghódította.
„– Mindenekelőtt, és mindenki előtt Violetnek esküdtem hűséget – mondja Xaden. – Utána Tyrrendornak. Utána pedig Navarre-nak, amennyiben méltó rá. Ez általában akkor van így, ha Violet is ott tartózkodik.”
Minden kötet több kérdést hoz magával, minden döntés következményekkel jár, és ezek meghatározzák a karaktereink útját. A világ érdekes, a rúnák, a veninek, a politika izgalmas, de az igazi húzóerőt a szereplők adják, és ez meg is mutatkozik abban, hogy mekkora hangsúlyt kapnak a személyes kapcsolatok a romantikus szálon túl is.
Yarros írói stílusa majdhogynem spártai. A fókusz a párbeszéden és a cselekményen van, így olyan érzése van az olvasónak, mintha egy körhintán ülne, amin nincs megállj gomb. Az Onyx Storm komorabb a hangvétele lassít a tempón, szerteágazik a történet és majdhogynem káoszba torkollik – tipikus középső könyv módjára. A hajmeresztő függővég, ami az előző két részt is jellemezte, itt sem marad el, és a két éves várakozás, ami a következő részig ránk vár, igencsak fájdalmasnak ígérkezik.
A Fourth Wing-sorozat megragadja és fenntartja az érdeklődést. Nem tökéletes, nem emelkedett, nem szépirodalom, és nem is akar az lenni. Sodró lendületű romantikus fantasy, ami magával ragad és kikapcsol. És néha nem is kell ennél több.
Kapcsolódó cikkek:
