A Lillafüredi karácsony egyszerre történelmi tabló és könnyed bűnügyi regény, amely egy elképzelt, mégis félelmetesen ismerős korszakba repít vissza minket. Nem is csoda, hogy Karády Anna és Bán Mór – akit legtöbben a nagyszabású Hunyadi-sorozat írójaként ismerhetnek – regénye idén elnyerte a Libri Irodalmi Díjat a határon túli legnépszerűbb könyv kategóriájában.
A regény érdemi története mindössze két nap leforgása alatt játszódik, de ez épp elég ahhoz, hogy feszült, mozgalmas, pörgő cselekményt kapjunk. A szűk időkeret és a sok párbeszéd valóban filmszerűvé teszi az olvasás élményét, ahogyan azt a fülszöveg is ígéri.
A jelenetek megelevednek az olvasó szeme előtt, a dialógusok gördülékenyek, szellemesek, gyakran mosolyt csalnak az arcunkra, a karakterek élők és esendők.
A főhősnő, Agnieszka színésznő, egy lengyel tábornok lánya, aki magyar gyökerei révén a háború árnyékában Magyarországra menekül, egy feladattal. Nem várt fordulatok révén köt ki a lillafüredi Palotaszállóban, ahol útjaik keresztezik egymást Késmárky Áron gróffal. A magyar gróf természetesen nem az, akinek mutatja magát, de vajon veszélyt jelent Agnieszkára, vagy egyengeti útját? A kettejük közti párbeszédek könnyedsége egyértelműen Rejtő Jenő stílusát idézi, amitől az egész könyv kap egy különleges, szerethető tónust, épp elég komolysággal és pont annyi játékossággal, amitől szinte kívánjuk, bárcsak tovább tartana ez a két nap.
A történelmi háttér különösen erős pillére a szerzőpáros regényének. Az 1940-es év végének Magyarországán járunk, amikor már ott lebeg Európa felett a második világháború mindent sötétbe borító árnyéka, de még sokan próbálnak hinni a béke, a művészet erejében és a normalitás visszatértében.
A szerzők kiváló érzékkel mutatják be a korszak politikai és társadalmi légkörét. Szinte észrevétlenül szövik bele a történetbe azokat az elejtett félmondatokat, kiutalásokat, amelyek csak az olvasó számára nyernek igazi jelentőséget – hiszen mi már tudjuk, mi következett a regényben ábrázolt események után. Ezek az apró részletek fájdalmas élességgel világítanak rá, hogyan buknak meg majd álmok, hogyan foszlanak szét naiv elképzelések, és milyen történelmi súly húzza le a legártatlanabb szándékokat is.
Külön figyelmet érdemel, ahogyan a könyv kezeli a történelmi tudással rendelkező „mindentudó” olvasó és a szereplők naivitása közti feszültséget. Észak-Erdély és Kárpátalja részleges visszacsatolása, a revíziós törekvések, a háborús propaganda és a bizonytalan politikai jövő mind megjelennek, úgy, hogy közben az egyéni sorsok, vágyak és a karácsonyba vetett remények sem vesznek el a nagy történelmi összképben.
A központi helyszín – a pompás lillafüredi Palotaszálló – már önmagában is különleges atmoszférát teremt, de a történetet igazán az teszi élővé, hogy feltűnnek benne a korszak híres alakjai is. Olyan nevek elevenednek meg, mint Jávor Pál vagy Karády Katalin, nemcsak díszletként, hanem valódi szereplőként, akiknek jelenléte újabb rétegeket ad a történet hitelességéhez.
A karácsonyi filmfesztivál bankettje találkozási pont fikció és valóság között, téli, havas hangulatba ágyazva.
Ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a humorral átszőtt történelmi regényeket, a múltban való elmerülést, és azoknak is, akik egyszerűen csak egy jó, magyar történetet keresnek – emlékezetes karakterekkel, sűrű atmoszférával és egy csipet bűnügyi feszültséggel.
Kapcsolódó cikkek:
