Szakértők szerint a sci-fi mára tetszhalott állapotba süllyedt, ám a fantasy népszerűsége kevésbé csorbult, sőt: a romantasy megjelenésével új műfajt is fialt. Ne feledjük ráadásul, hogy ez a műfaj termelt már ki olyan klasszikusokat, amelyeket idővel az irodalmi kánon is a keblére ölelt, gondoljunk csak A Gyűrűk Urára, vagy a kevésbé ismert Mervyn Peake Gormenghast-trilógiájára. A fantasy mindig is közelebb állt a szépirodalomhoz, mint a sci-fi (lásd a mágikus realizmust), és bizony e két terület közt látszólag szabad az átjárás, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint az itt felsorolt öt alkotás, amelyeket bátran ajánlhatjuk szépirodalom-rajongók és fantasy-olvasók figyelmébe is.
Murakami Haruki: A város és kiszámíthatatlan falai
Murakami új regényében egy titokzatos város és annak ingatag falai mögé kalauzol, ahol a mindennapok valósága és a képzelet határvonalai elmosódnak. A mű egyszerre intellektuális kirándulás és álomszerű fantasy, ahol a szereplők identitása, magányérzete és vágyai a misztikus tájban tükröződnek. Murakami szokásos motívumai – a zene, a könyvek, a furcsa találkozások – itt is kaput nyitnak egy olyan világba, amely mintha mindig is létezett volna, csak épp a látóterünk sarkaiban. A regény olyan, mint egy lassan kibomló álom: valóság és mítosz kéz a kézben, ahol a falak talán bennünk állnak, és az igazi fantasy az emberi lélek labirintusában rejlik. Hamisítatlan Murakami, amely a japán szerző munkásságának legjobb pillanatait idézi.
Irene Solà: Énekelek s táncot jár a hegy
Egy újabb különös történet a kötetét néhány éve a Margó Fesztiválon személyesen is bemutató katalán írónőtől. Lírai szépségű regénye egy meglehetősen zárt, ugyanakkor csodálatos világot tár elénk a legszebb márquez-i mágikus realizmust segítségül hívva, amely aztán meglepő szürrealizmussal kelti életre a Pireneusok vadregényes erdőségeinek világát. Irene Solà rendkívül okosan szerkesztett regénye – akárcsak Murakami műfajkavalkádja – meglehetősen könnyen áldozhatná fel a forma oltárán a cselekményt, és bár történetszálai igencsak lazán kapcsolódnak, így is világosan kirajzolódik az ábrázolni kívánt családi tragédia. Az utóbbi évek egyik legegyedibb hangú írójának pazar és emlékezetes bemutatkozása.
Salman Rushdie: Diadalváros
Rushdie grandiózus regénye egy birodalom születését és pusztulását meséli el, amelyet egy nő, Pampa Kampana varázslatos szavaival hív életre. A történet Indiában játszódik, de ereje univerzális: történelem és legenda keveredik, mintha az egész múlt pusztán egy mítosz könyvéből nőne ki. A mágikus realizmus itt nem csak stíluseszköz, hanem magának a hatalomnak és a történetmesélésnek a metaforája. A Diadalváros olvasható eposzként, politikai allegóriaként, de ugyanúgy fantasyként is, hiszen az egész világa szavakból, mesékből épül. Rushdie regénye lenyűgöző kaleidoszkóp: egyszerre tündérmese és történelmi krónika, ahol a képzelet nem menekülés, hanem a történelem valódi motorja.
Nikki Erlick: Az életfonál
Egy reggel az emberiség arra ébred, hogy mindenki ajtaja előtt egy titokzatos doboz várakozik: benne egy szalag, amely pontosan jelzi az illető élettartamát. Ez a felütés akár egy disztópikus fantasy kezdete is lehetne, de valójában a mi jelenünkben játszódik. Erlick regénye egyszerre gondolatkísérlet és modern mese arról, hogyan változtatja meg a saját sorsunkról való tudás az emberek közti kapcsolatokat, a döntéseket, a szerelmet. Az életfonál allegorikus fantasy abban az értelemben, hogy egyetlen mágikus elem mozdítja ki a világot a megszokott kerékvágásból, mégis mindent felforgat. Egyszerre feszítő és felemelő, ahol a valódi kérdés nem a szalag hossza, hanem az, hogyan élünk addig, míg a végére érünk.
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
2017 irodalmi Nobel-díjasától ma már talán nem vár az ember Napok romjai szintű mesterműveket, 2015-ben megjelent regénye ugyanakkor nem csupán fantasztikumba hajló témaválasztásával, de a legínyencebb kritikusokat is lenyűgöző képeivel és történetével lepte meg olvasóit, és több kritikus szerint nagyban hozzájárult a Svéd Akadémia döntéséhez. Az olvasót az Arthur király halála utáni Britannia földjére kalauzoló és egy idős házaspár rendkívüli, már-már mágikus utazását bemutató kötetben Ishiguro nem távolodik el túlságosan megszokott sémáitól, de mindazt, amit már olvashattunk a vágyódásról, és a másik megértésének elapadhatatlan vágyáról a Napok romjaiban, a Nobel-díjas író ezúttal egészen új dimenzióban valósítja meg.
Kapcsolódó cikkek:
