A Margó Irodalmi Fesztivál évről évre bemutatja, hogy az irodalom nem magányos műfaj. Programjait ezrek kísérik figyelemmel, van itt minden mi szem szájnak ingere, költészeti műsor, könyvbemutató, beszélgetés, és koncert is. A műsor annyira színes és annyi izgalmas programmal bír, hogy mindegyikre ellátogatnunk csúfos kudarcba fulladna, így mesélünk arról, ahova eljutottunk. Szubjektív beszámolónkat olvassák figyelemmel.

A Városmajori Szabadtéri Színpad eldugott Kisszínpadán áll három szék. Meghitt közelségben foglal helyet rajtuk Náray Erika színművész és Finy Petra költő, akik Rényi Ádámmal, az Osztálytalálkozó és más mesék felnőtteknek című bestseller tehetséges írójával beszélgetnek, ezúttal legújabb műve, A bezzeggyerek és más felnőttmesék kapcsán. A késő délutáni beszélgetés családias hangulatot teremt író és olvasó között, amint Rényi a maga sajátos stílusában mesélni kezd. Mi a célja az írással? Mire törekszik az írás során? Sőt egyáltalán ő írónak számít? A beszélgetés érzelmi hullámvasútjának végére minden kérdésre egyértelmű választ kapunk.

„Az a jó az írásban, hogy bármit megtehetek, és ez nagyon szórakoztató. Nekem.” – jegyzi meg csibészes mosollyal az arcán Rényi Ádám. Közben pedig valóban így is tesz. Mint mondja számára a legfontosabb, hogy mikor az olvasó a kezében tartja a könyvet, érezzen. Bármit. Lepődjön meg. Nevessen fel. Sírjon. Haragudjon.  Úgy próbál írni, hogy az elején az olvasó még ne tudja, mit fog kapni, ő pedig kedve szerint játsszon az olvasóval.

A képen Rényi Ádám A bezzeggyerek és más felnőttmesék című könyv szerzője
Fotó: Szabó Réka, forrás: Kreatív, kreativ.hu

Rényi Ádám a meghökkentés mestere. Olyan észrevehetetlen precizitással veti be technikáit, hogy a novellák olvasása közben fel sem tűnik, de visszavonhatatlanul a történetek részeivé válunk. Az Osztálytalálkozónál legfőképpen a meghökkentés izgatta, új kötetében azonban a karakterek megformálása lebegett a szeme előtt, ezúttal kicsit kevesebb meglepetéssel, ám annál több érzelemmel. – jegyzi meg bizonytalanul.

S hogy mi teszi nagyszerűvé írásait? A humor. – hangzik el Finy Petra szájából, amire még egy kiskutya is egyetértően ugat a háttérben. Mert Rényi megtanítja az olvasókat másképp nevetni.

Igazán. Őszintén. Átéléssel. Amit elénk tár, az egy abszurd valóság karikatúrája, amit ebben a közép-európai régióban lehetetlen nem érteni. Mindegy, hogy közéleti novellát, morbid, gyilkos történetet, a valóságból elszökő, elmerengő sorsokat ábrázol, őt a hatás különbözősége izgatja. Közben pedig szolid görbe tükröt mutat a politikai életnek és társadalmi működésünknek. 

A képen Rényi Ádám A bezzeggyerek és más felnőttmesék című könyv szerzője és Finy Petra.
Rényi Ádám és Finy Petra / Fotó: Valuska Gábor, forrás: Könyves Magazin

Azt élvezi az írásban, hogy bármit le lehet írni, ami a valóságban nem történhetne meg. Majd szerényen megjegyzi: harmadik köteten nem gondolkodik. Egyelőre élvezi a jelent, és majd kiderül, hogy új könyve után még jobban megszeretik vagy megutálják. Az író igazi visszajelzésfüggő, az írás számára egy olyan drog, amiről nem akar lemondani.

Nem szeretne egy meg nem értett művész lenni, akit nem érdemel meg a közönsége. Nem az utókornak ír, csupán azt szeretné, ha szeretnék. De azt nagyon.

A meghitt vallomás után Náray Erika viccelődve beszél figyelemzavaráról, majd kellemesen zengő hangján olvasni kezdi Az anya című novellát. Egy örökbefogadás megrendítő történetét hallgatja csöndben és megilletődve a közönség. Majd ahogy elhangzik az utolsó mondat, a közönséget egyként rázza meg a borzongás. Ilyen könnyen és elemien hat Rényi Ádám írása.  

A képen Rényi Ádám  A bezzeggyerek és más felnőttmesék című könyve.
Forrás: 21. Század Kiadó, Instagram

Aztán szó esik arról, kik hathattak abszurditással és meghökkentéssel teli világára. Örkény és Roald Dahl. Ugyanakkor bízik abban, hogy valamennyire saját is, amit ír. Korábban benne volt, hogy csinálni akar valami különlegeset, valami mást. De már nem törekszik erre. Sőt irodalmi szempontból felnőni sem szeretne, nem akar bekerülni egy elvárásrengetegbe, mert addig élvezi az írást, amíg szabadon csinálhatja.

Majd váratlanul megjegyzi: nincsenek írói ambíciói.

Amikor pedig Finy arról kérdezi, hogy feltűnt-e számára, hogy író-olvasó találkozókra jár, csupán annyit felel: olyan ambíció van, hogy így ülünk, beszélgetünk, nevetünk. Végül megegyeznek, azért a háta mögött nevezhetik írónak, úgysem tudja ellenőrizni.

A rendezvény A hosszú élet titka című novellával zárul. A végén hatalmas nevetés és erős tapsvihar. Rényi Ádám arcán pedig átvillan az öröm, elérte egyetlen írói célját, hatott a közönségre. Nem is akárhogyan.