Megpróbáltuk, de ebben a hónapban sem tudtunk hűségesek maradni, minden héten más könyvet vittünk haza magunkkal. Volt, hogy egy megható családregénnyel tértünk nyugovóra, előfordult, hogy Agatha Christie új krimi-válogatáskötetével bújtunk ágyba, hogy a többiekről már tényleg ne is beszéljünk… Pedig fogunk!
Donatella Di Pietrantonio – Anyám, a folyó
Ha utánanézünk az olasz szerzőnőnek, azt az információt találjuk róla, hogy fogorvosként dolgozik egy Penne nevű kis olasz községben. Polgári foglalkozása mellett egyre nagyobb sikerrel jelenteti meg a gyászról, elmúlásról, illetve az elválásról szóló érzelemdús regényeit. Legújabb könyvében megbonthatatlan kapcsolatát tárja fel egy sajátos anya-lánya viszonynak. Az idősödő Esperia demenciában szenved, lánya pedig kitartó küzdelemmel próbál gondoskodni róla, megtartatva ezáltal édesanyja identitását. Az Anyám, a folyó az érzések erőteljes története, állandó ingadozás szeretet és gyűlölet, édes és keserű emlékek, nosztalgia és elutasítás között.
Monica Heisey – Valójában remekül
Az egyik legüdítőbb olvasmányélményt mindenképpen Monica Heisey regénye hozta meg számunkra. A könyv őszinte és humoros számvetése a modernkori szerelemnek, szakításnak, valamint a feldolgozás sokszor komikus, sokszor fájdalmas fázisainak. A történetből megismerhetjük a fiatal Maggie-t, akinek házassága mindössze 608 nap után válással végződik. A lány hirtelen egyedül találja magát az élet apró-cseprő problémáival. Ő azonban állítja, hogy jól van, sőt, valójában remekül! Eltökélt szándéka, hogy a „meglepően fiatalon elvált” státuszból kihozza a legtöbbet. Vigaszhobbikba kezd, beleveti az alkalmi randizásba, emellett pedig barátai idegeire megy a folytonos sopánkodásával. A Valójában remekül azoknak ajánlott, akik a tavaszi zsongás mellett egy fergetegesen vicces, ugyanakkor a mély érzelmekre ható sztorira vágynak.
Agatha Christine – Baljós tavasz
A Helikon kiadó gondozásában jelenik meg Agatha Christie évszakokra reflektáló tematikus krimigyűjteményének tavaszi része. A napok egyre hosszabbak és melegebbek, kibújtak a virágok, a zöldellő pázsit irodalmi sétára készteti az andalgókat, ám ilyenkor is, mint derült égből a villámcsapás, ránk törhet a baljós érzet. Gyilkosság szaga száll a levegőben, és hiába a meghitt környezet, senkiben sem bízhatunk. Kerüljük a világvégi házikókat, óvakodjunk a bosszút forraló emberektől, a lopott kincsektől. Ha mégis hajt minket a kíváncsiság, szegődjünk Hercule Poirot, Miss Marple vagy éppen Mr. Quin mellé, velük biztonságban leszünk!
Híragi Szanaka – Az elvesztett emlékek lámpása
Örömmel figyeljük, ahogy a japán irodalom lendületesen tör erőre a hazai könyvpiacon. A legfrissebb kedvencünk Az elvesztett emlékek lámpása című regény. A mű kiváló érzékkel párosítja az elvontabb tartalommal bíró fogalmakat – úgymint a halált vagy a túlvilágot – az emberi érzékekkel felfogható szimbólumokkal, erre példa a fénykép, illetve a fotómasina, amely képes megörökíti az élet mindennemű eseményeit. Híragi Szanaka történetének központi helyszíne is egy különleges fotóstúdió, amely a túlvilág felé vezető úton helyezkedik el. Ebben a fotóstúdióban előbb-utóbb mindenki megfordul. Az eltávozottokat egy titokzatos férfi, Hiraszaki fogadja. Aki elé kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki átléphessen az öröklét kapuján, ki kell választania a legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat. Előfordul azonban, hogy az adott kép életlen vagy használhatatlan. Az elhunytak Hiraszaki kíséretében ilyenkor visszautazhatnak a múltba, hogy újra átéljék a jelentőségteljes pillanatot. Egy szigorú szabályt kell csupán betartaniuk: nem szabad beleavatkozniuk a múltba!
