A múltbéli Magyarország, Németország, Hollandia, Csehország – csak néhány olyan helyszín, ahová Mörk Leonóra az elmúlt években elkalauzolta olvasóit. A népszerű írónő köteteiben előszeretettel mutat be olyan történelmi korokat, társadalmi berendezkedéseket, amik fontos szerepet töltöttek be a történelem sodrában. Tavaly nyáron megjelent regénye XVII. századi Amszterdam sodró és izgalmas világába, valamint a Fríz-szigetek mindennapjaiba enged hiteles betekintést.
Tizenegy regény, ami Mörk Leonóra esetében tizenegy retúrjegyet jelent a régmúlt világa és a jelen között. Kiváltképp legújabb regénye, a Szentjánosfű, amely a hollandiai Fríz-szigetekre kalauzolja az olvasót, betekintést enged a XVII. századi Amszterdamba, és a már akkor is nyüzsgő London világába. Vizsgálhatjuk tehát utazó könyvként, amely a Watt-tenger habjaitól Hollandia virág illatú utcáin keresztül egészen a titokzatos angliai sikátorokig elénk tárja Északnyugat-Európa gyöngyszemeit. Csakhogy ezennel egy sokkal komplikáltabb regényről beszélünk, minthogy egyszerű, turisztikai érdekességeket összegző kötetként ajánljuk.
A szerző a pontos és magával ragadó helyszíni leírások mellett kultúrtörténeti szempontból is alaposan körbejárja Anglia és Hollandia felemelkedésének korát. Érdekesség, hogy benne megismerjük Rembrandt életét, sőt annak legintimebb szakaszát, fiatal éveit, amint megnősül és tehetséges festők mestereként a világ legkiválóbb művészeinek sorába emelkedik.
Leírást kapunk a helyi ünnepekről – például Szent Iván éjjeléről –, a szórakozott hajósokról vagy a különféle gyógynövények csodálatos erejéről. Mindezt egy elgondolkodtató történetbe ágyazva.
A főhős Aelke az a bájos teremtés, akinek a tökéletessége már szinte gyanús, hamarosan meg is mutatkozik esendősége. A fiatal lány egy siket-néma festőtől, Joannestől vár gyereket, akivel csupán egyszer találkozott. Sikerül előkeríteni az apát, a lány élete újra jó irányba fordul, viszont nem sokáig, a boldogság törékenynek bizonyul. A férfi és nő közötti viszony hozza magával a romantikus jeleneteket, de a történet még talán a művészettörténészeket és botanikusokat is lázba hozhatja.
Joannes karaktere újabb ajtót nyit ki az olvasó előtt, a siket-néma emberek világát. Precíz írói munkára vall, hogy az eseményeket az ő szemszögéből látjuk: ahogy megéli a környezete reakcióit, ahogyan a korabeli társadalom viszonyul hozzá, vagy ahogy egy hang nélküli világban kell megtalálnia a vígaszt.
A könyvet a megjelenés után rögtön megvettem és elolvastam, a családom női tagjai sorra kérdezték: na, milyen? A húgom éppen a Hellinger-Madonnát olvasta, egy másik rokonom pedig A herceg és a Lánykát. Az előbbit 2014-ben írta a szerző, az utóbbit 2020-ban. Az elmúlt 14 évben csaknem minden évben kiadott egy regényt, Mörk Leonóra nem tud hibázni, ha történetírásról van szó. Hogyan csinálja, kérdezem magamtól, amikor egy nyár alatt másodjára fogok neki ugyanannak a regénynek, a Szentjánosfűnek.
Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve. Mindemellett a Libri Magazin újságírója is, cikkeit itt tudja elolvasni.
Kiemelt kép forrása: wonderandread; Instagram
