A háború, a bosszú, a szerelem, az apa-fiú kapcsolat vagy a felnőtté válás történetei sokáig elsősorban férfi hősök és férfi szerzők nézőpontján keresztül jelentek meg. De vajon mennyi minden marad kimondatlan, ha a férfi csak erős, határozott és érzelmileg rendíthetetlen lehet? A sebezhető férfilélek az irodalomban azért különösen izgalmas téma, mert megmutatja a hagyományos férfiszerepek mögött rejlő félelmeket, veszteségeket, vágyakat és bizonytalanságokat. Kocsis Krisztina, a Libri szakértője a TV2 Mokka október 15-i adásában négy olyan könyvet ajánl, amely különböző élethelyzeteken keresztül mutatja meg a férfiasság kevésbé látható oldalát.
Az irodalom hosszú időn keresztül gyakran a hőst, a harcost, a családját és hazáját védelmező férfit állította középpontba. Ez a hagyomány azonban nem fedte le a férfitapasztalat egészét. A kudarc, a szégyen, a gyász, a szerelmi visszautasítás vagy az apával való konfliktus ugyanúgy része a férfiak életének, mégis ritkábban kerültek a történetek középpontjába olyan módon, amely teret engedett a bizonytalanságnak és az önvizsgálatnak.
A klasszikus irodalomban természetesen korábban is találunk összetett, vívódó férfialakokat. Homérosz Odüsszeusza nemcsak leleményes hős, hanem a háború után hazatérni vágyó, veszteségeket elszenvedő ember is. Puskin Anyeginje kiábrándult, saját érzéseivel és döntéseivel boldogulni képtelen férfiként válik emlékezetessé. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében Raszkolnyikovnak saját elméleteivel, bűntudatával és lelkiismeretével kell szembenéznie.
A férfi belső világának ábrázolása tehát egyáltalán nem új jelenség. Ami ma különösen fontossá teszi a témát, az az, hogy a sebezhetőség egyre nyíltabban válik az irodalmi férfikép részévé. A férfi hősnek nem feltétlenül kell győznie, minden helyzetben uralkodnia az érzésein vagy egyedül megoldania a problémáit. Lehet bizonytalan, félhet a visszautasítástól, elgyászolhat egy kapcsolatot, és megpróbálhatja megérteni saját viselkedésének mozgatórugóit.
A kortárs irodalom ezzel nem a férfiasságot gyengíti, hanem árnyalja azt. Egy történetben a sebezhetőség nem feltétlenül nagy vallomásokban jelenik meg: olykor a hallgatásban, az elhibázott döntésekben, a humor mögé rejtett szorongásban vagy egy régóta cipelt sérelemben mutatkozik meg.
Léteznek kifejezetten férfitémák?
A háború, a szerelem, a bosszú, a család és a veszteség nem kizárólag férfitémák. Sokkal inkább arról van szó, hogy az irodalmi hagyomány hosszú ideig főként férfi szerzőknek és férfi szereplőknek adott meghatározó helyet, így ezekről az egyetemes emberi tapasztalatokról gyakran férfinézőpontból olvashattunk.
A férfiak érzéseinek ábrázolása ugyanakkor a női szerzők számára is fontos terep. Sally Rooney Normális emberek című regényének Connellje például érzékeny, szorongó fiatal férfi, akinek nehézséget okoz saját érzései kifejezése. A karakter jól mutatja, hogy egy férfialak belső világának hiteles ábrázolása nem a szerző nemén múlik.
A kortárs irodalomban mégis felmerül a kérdés, vajon elegendő történet szól-e azokról a férfiakról, akik nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni a hagyományos elvárásoknak. A férfiaknak szóló önfejlesztő könyvek és a teljesítményközpontú sikertörténetek mellett szükség van olyan regényekre is, amelyek nem kész válaszokat kínálnak, hanem teret adnak a bizonytalanságnak és az önismeretnek.
Az olvasási szokások különbségei mögött ugyancsak társadalmi és kulturális minták húzódhatnak meg. Ha a gyerekek már korán eltérő olvasmányokkal találkoznak, és a fiúkat kevésbé bátorítják az érzelmekről, kapcsolatokról szóló történetek olvasására, az később is hatással lehet arra, milyen könyveket választanak. Ezért is fontos, hogy a férfi olvasók olyan szereplőkkel találkozzanak, akiknek a történetében saját kérdéseikre és dilemmáikra ismerhetnek.
Négy könyv, amely a sebezhető férfilélek különböző arcait mutatja meg
Wojciech Tochman: Mintha követ ennél
A háború nem ér véget feltétlenül a fegyverek elhallgatásával. Wojciech Tochman lengyel riporter Mintha követ ennél című tényirodalmi könyve a boszniai háború utóéletébe vezeti be az olvasót, a tömegsírok feltárásának, az eltűntek azonosításának és a túlélők gyászának világába. A szerző Ewa Klonowski antropológussal együtt követi azoknak a nőknek a történetét, akik megpróbálják megtalálni és méltó módon eltemetni elveszített szeretteiket. A könyvben a férfiak általában már csak hiányként vannak jelen. Férjek, apák, fiúk és testvérek, akiknek az életét elvette a háború, és akiknek a maradványai után a hozzátartozók éveken át kutatnak. A hangsúly nem a harc hősiességén, hanem annak következményein van, hogy mit hagy maga után az erőszak, és hogyan lehet együtt élni a gyáasszal, amit talán soha nem sikerül teljesen feldolgozni.
Tochman szikár, visszafogott nyelvezete különösen erőssé teszi a történeteket. A könyv arra emlékeztet, hogy a háború nem csupán a harcolók története, hanem azoké is, akik a veszteség után megpróbálják rekonstruálni egy élet nyomait.
A Mintha követ ennél azért fontos olvasmány, mert a férfiasságot nem a győzelem vagy a hősiesség felől közelíti meg. Azt mutatja meg, milyen emberi életek és kapcsolatok pusztulnak el a háborúban, és milyen súlyos terhet viselnek azok, akik életben maradnak.
Szabados Attila: Ma inkább a szerelmeimre gondoltam
Milyen férfikép alakul ki a szerelem, a vágy, a visszautasítás és a felnőtté válás tapasztalataiból? Szabados Attila Ma inkább a szerelmeimre gondoltam című verseskötete egy fiatal férfi alakuló önarcképeként is olvasható. A versekben a múltbeli kapcsolatok, a szerelmi csalódások, a szexualitással való találkozás és a személyiség formálódása egyszerre vannak jelen. A kötet megszólalója nem kész, magabiztos férfiként tekint vissza az életére. Dühös és érzékeny, szenvedélyes és önvizsgáló, miközben megpróbálja értelmezni azokat az élményeket, amelyek alakították. A múlt már része az identitásának, de még nem zárult le a felnőtté válás folyamata.
A szerelem és a visszautasítás sokáig a romantikus irodalom meghatározó témái voltak, de a férfi érzelmi világának őszinte ábrázolása ma is különösen fontos. A kudarcot nehéz lehet megélni akkor, ha valaki azt tanulta, hogy a férfiasság a magabiztossággal, a hódítással és a sikerrel egyenlő.
A Ma inkább a szerelmeimre gondoltam azoknak lehet különösen izgalmas olvasmány, akik a felnőtté válás kevésbé látványos, belső folyamataira kíváncsiak. Nem egy tökéletes férfi történetét meséli el, hanem egy olyan emberét, aki még keresi a helyét a saját érzései között.
Bartis Attila: A rég
Hogyan határozza meg a felnőtt embert az a családi múlt, amelybe beleszületett? Bartis Attila A rég című kötete emlékekből, régi levelekből, feljegyzésekből és államvédelmi iratokból építkezve idézi fel a szerző gyermekkorát és családja marosvásárhelyi életét, egészen az 1984-es budapesti költözésig. A személyes történet egyúttal a Ceaușescu-korszak világának, a családi titkoknak, a veszteségeknek és a történelmi erőszaknak a lenyomata is.
A múlt felidézése azonban nem pusztán emlékezés. A felnőtt elbeszélő későbbi életének tapasztalataiból is visszatekint a gyermekkorára, így azt is megmutatja, hogyan változik az idővel az, ahogyan saját történetünket értelmezzük.
A férfiidentitás ebben a könyvben nem elsősorban a társadalmi elvárások teljesítéséről szól. Sokkal inkább arról, milyen örökséget kapunk a szüleinktől, milyen családi mintákat viszünk tovább, és hogyan próbálunk ezekből saját életet teremteni. Az apa-fiú kapcsolat, a hallgatások és a családi veszteségek nem feltétlenül egyetlen konfliktusban jelennek meg: lassan formálják azt, ahogyan az ember önmagára és a világra tekint.
A rég azoknak ajánlható, akiket az emlékezet, a családi történetek és az identitás kérdései érdekelnek. Arra emlékeztet, hogy önmagunk megértéséhez néha a múltunkkal is számot kell vetnünk, még akkor is, ha az nem minden részletében rekonstruálható.
Horváth András Dezső: Legjobban a nőktől féltem
Mit történik akkor, amikor egy férfi számára éppen azok a helyzetek válnak félelmetessé, amelyekben a társadalmi elvárások szerint magabiztosnak és határozottnak kellene lennie? Horváth András Dezső Legjobban a nőktől féltem című regényének fiatal főhőse egy erőszakos támadás után szorongással és szexuális nehézségekkel küzd.
A regény egyik legfontosabb kérdése, hogy mit jelent a férfiasság egy olyan közegben, ahol a teljesítmény, a szexuális magabiztosság és a sérthetetlenség szinte kötelező elvárásnak tűnik. A főhős nehezen beszél a félelmeiről, miközben a szégyen és a szorongás egyre inkább meghatározza a kapcsolatait. A trauma nem egyszerűen egy rossz emlék, hanem olyan tapasztalat, amely a saját testéről és önmagáról alkotott képét is átalakítja.
Horváth András Dezső humorral és életszerű párbeszédekkel közelít egy olyan témához, amelyről a férfiak sokszor nehezen beszélnek. A regény nem idealizálja a főhőst, és nem is kínál egyszerű megoldásokat. Inkább azt mutatja meg, milyen nehéz felismerni a saját sebezhetőségünket, ha egész életünkben azt tanultuk, hogy a gyengeség szégyellnivaló.
Kapcsolódó cikkek:
