Egy különleges iskola- és fejlődésregény, fanyar humorú leírás a jelenkori Bécs politikai és kulturális elitjéről, tűpontos társadalomkritika – általában így szokták jellemezni Tonio Schachinger Német Könyvdíjjal elismert regényét. A Valós idők azonban ennél is több: történet a hatalom természetéről és a szabadság hiányáról.
„Ha valaki először látja ezt a helyet, a kastélyt Schönbrunn-sárga homlokzatával és koszossárga, málló hátfalával, a parkot a rétekkel és a sportpályákkal, erdős domboldalával és mesterséges barlangjával, akkor valószínűleg a fal – amely körbeveszi, és amelynek a magassága az Argentinier- és a Favoritenstrasse emelkedésétől függően kettő és négy méter között ingadozik – lesz a legutolsó, ami feltűnik neki” – ezzel a mondattal kezdődik a Valós idők. Még az első oldal feléig sem jutunk, máris sejtjük, hogy Tonio Schachinger művének középpontjában alighanem éppen ez a fal, a szabadságot és a rabságot elválasztó vonal áll majd.
A 2023-ban Német Könyvdíjjal elismert regény a Marianumban játszódik, a tekintélyes múltú, elitista bécsi iskolában. Amolyan „félinternátusban”, ahonnan esténként ugyan hazatérnek a diákok, ám az intézmény fojtogató légkörét nem tudják maguk mögött hagyni.
Itt kezdi meg középiskolai tanulmányait Till Kokorda. Osztályfőnöke egy despota, akinek meggyőződése, hogy a rá bízott tizenévesek nevelésében a leghatékonyabb eszköz a büntetés, a kirekesztés és a félelemkeltés. Dolinar tanár úr – aki irodalomtanárként is extrém elveket vall – egészen szűk teret hagy tanítványainak. Till számára a menekülést az Age of Empires II számítógépes játék jelenti, ami különböző történelmi időkbe kalauzolja. Ezeken a különleges helyszíneken a tizenéves fiú végre úgy érzi, hogy ő irányíthatja tetteit. Anélkül, hogy bárki tudna erről a környezetében, tizenöt évesen már hírességnek számít a gamerek körében, nemzetközi versenyekre hívják, Sanghajban pedig csapatával meg is nyeri a döntőt.
Az iskola hierarchikus viszonyairól és saját miliőjéről, a diákok szabadságvágyáról szinte azonnal eszünkbe jut Ottlik Géza regénye, az Iskola a határon. A Valós idők is egy különleges fejlődéstörténet.
A bécsi fiú megtapasztalja mindazt, amit minden kamasz átél – a testi változásokat, az első szerelmet, a határok feszegetését –, ám ennél tragikusabb eseményekkel is szembe kell néznie.
Miközben igyekszik elviselni az iskola merev, ostoba szabályait, és egyre sikeresebbé válik gamerként, meg kell birkóznia szülei válásával, majd édesapja nem sokkal később bekövetkező halálával. Ironikus módon Till életében akkor kezdődhet el egy valóban új, reményt keltő fejezet, amikor az egész világ térdre rogy: a koronavírus-járvány kirobbanása után a fiú úgy dönt, itt az ideje, hogy a szabadságot válassza.
A fejlődésregény hátterét a jelenkori Bécs adja, amelyet Tonio Schachinger jól ismer – bár osztrák édesapja és mexikói-ecuadori édesanyja miatt gyerekkorában Nicaragua és Ausztria között ingáztak, a középiskolát és az egyetemet már Bécsben végezte, és ma is ott él. Fanyar humorral írja le az osztrák belpolitikai hullámzást, de feltűnik a város politikai és kulturális elitje is. Nem is akárhogy.
„Bécs különlegességét a polgári küllem mögé bújt őrültek adják, akik messzemenőkig funkcionálnak, de sohasem költözhetnének el innen, mivel emberellenes magatartásuknak egyetlen más városban sem lenne ilyen kevés következménye” – írja.
A Valós időket leggyakrabban társadalomkritikaként, az iskola- és a fejlődésregény műfajának friss darabjaként szokták emlegetni a kritikusok, Till története azonban leginkább a hatalom természetéről és a szabadságról szól – pontosabban arról a tűpontos felismerésről, hogy a szabadság leginkább a hiánya révén válik érzékelhetővé.
Nyitókép forrása: www.deutschlandfunk.de
Kapcsolódó cikkek:
