Az Év Gyerekkönyve Díjak rövidlistája a legjobb illusztrátor kategóriában
Öt könyv, öt különböző vizuális világ, az illusztrációkban mégis közös, hogy kitágítják a képzelet határait. Legyen szó akár kevés, ám jól megválasztott tollvonásról, látványos ornamentikáról vagy éppen kedves karakterekről, a mese elbeszélésén túllépve új rétegeket hoznak létre. Dániel András és Takács Mari könyveit az teszi különlegessé, hogy a kép és a szöveg együtt született, és szétválaszthatatlanul egybeforr
A Nincs itt semmi látnivaló! egy mágikus útinapló, mely az elalvás előtti pillanatok cseppfolyós, formai kapcsolatok és váratlan képzettársítások mentén szerveződő, az éjszaka sötétjén átszűrt valóságán vezeti végig az olvasót. A szürreális hangulatok és a művészettörténeti idézetek a szülők számára is élvezetessé teszik a közös esti könyvnézegetést.
A Bingaminga és a babkák sajátos logika szerint működő világának hősei a „világmindenség pozitív gondolatai”.
A firkaszerű, könnyed filctollrajzok leginkább azt a gesztust idézik meg, amikor a gyerekek a legegyszerűbb használati eszközöket vagy talált tárgyakat megszemélyesítik. A fekete-fehér illusztrációk mégsem szikárak, a humor igazán szórakoztatóvá teszi a könyv bogarászását. Grela Alexandra, Hajba László és Orosz Annabella, ha nem is írnak, mégis érzékenyen reflektálnak a mesék rejtett tartalmaira, sőt, új perspektívákat nyitnak a történetekben. A vakok és az elefánt illusztrációi megismétlik a hindu mese szerkezetét. A történetben a vak bölcsek kitapintott részletek alapján írják le, hogy néz ki az elefánt; miközben az indiai miliőt megidéző színes, néhol aprólékos rajzok összeillesztéséből egy elefánt bontakozik ki. A lenyűgöző montázs játékosan világít rá a rész és az egész, a pozitív és negatív formák, valamint az érzékszervek közti lehetséges kapcsolatokra. Hajba László más úton jár Malac és Liba legújabb kalandjainak megrajzolása során. A korábbi kötetekből jól ismert szereplők mellett újra feltűnnek (az elbeszélésből hiányzó) kedvenc mellékszereplőink, akik mozdulataikkal, fintoraikkal kommentálják a történéseket.
A szokatlan nézőpontok és az arányváltások már önmagukban is mozgalmassá teszik a látványt, nem beszélve a rengeteg abszurd helyzetről. A piros tengeralattjáró karakterei és tárgyi világa pedig éppen azért szerethető, mert mindannyiunk számára ismerősek, még ha soha nem is találkoztunk eszkimókkal. A fejezeteket összekötő látképek és az egyes rajzokba sűrített jelenetek pedig filmszerűen vezetnek végig a gyerekek kalandjain.
