Jobbágy Patrícia vagyok, a Libri Árkád Könyvesbolt dolgozója, és szeretném veletek megosztani egy könyvmoly könyvespolcát.

Egy moly számára mi más lehetne szobája ékessége, mint a könyvespolca! Szeretem rendezgetni, és csak úgy gyönyörködni benne. A „probléma” ott kezdődik, hogy jóval több kötetem van, mint amennyi a bútordarabokon elfér, aztán amikor elhatározom, hogy veszek könyvespolcot, valahogy az arra szánt pénzből végül még több könyv lesz. Hoppá.

Ez azért felvet némi logisztikai problémát, különösen, ha hozzátesszük, hogy szerintem néhány kötetet bűn csupán csak gerinccel kifelé mutatni, mikor olyan gyönyörű borítójuk van. Így aztán van, aminek a gerince látszódik, van, aminek a fedlapja, van állított és fektetett, vannak egymás elé és mögé helyezettek (sorozatoknál) is. Van a polcon, a polc tetején, a polc alatt és mellett, valamint a két bútordarab között is. (Egy jó tanács hasonló gondokkal küzdőknek: ne dobjátok ki a kartondobozokat, mert azokból is lehet polc. Tapasztalat.)

 

Ennek ellenére kénytelen voltam szortírozni, így amit már olvastam, és kisebb-nagyobb csalódás volt, azokat száműztem másik helyiségbe. Itt, a lakás szívében, most már csak azok kaphatnak helyet, amik olvasás előtt állnak vagy megfeleltek a kívánalmaknak. Azaz a történet levett a lábamról, mint például a Nem vagyok sorozatgyilkos sorozat, a Locke & Key képregény-trilógia vagy az Üvöltő szelek; illetve kellemes nosztalgiát ébresztenek bennem, mint a megörökölt Delfin könyvek vagy a még gyerekként olvasott lovas kisregények.

Igyekszem tematika szerint pakolni. Külön fakkot érdemel szemmagasságban Harry Potter világa, alatta a Trónok harcához kötődő és egyéb sárkányos könyvek. A fantasy történetek tekintélyes helyet foglalnak, azok közül van, ami elsősorban fiatalabbaknak szóló, esetleg romantikus, de ugyanúgy megtalálható a véresebb, keményebb vonal is. Itt átcsúszunk a horrorba vagy a thrillerbe, de ha másik irányba tartunk, akkor a disztópiákkal, majd az űrben játszódó sci-fikkel találkozunk. Fent pedig egyik oldalon azok a regények kapnak helyet, amiket a szépirodalomhoz sorolok, míg a másikon az ismeretterjesztők. Ezek közül néhány pszichológiai témájú, más az írástudománnyal foglalkozik, a nagyobbik részük pedig az evolúcióról vagy a genetikáról szól.

Könyveim közül kiemelném a híres szociálpszichológus, Philip Zimbardo A Lucifer-hatás című művét, amelyben a stanfordi börtönkísérletét írja le részletesen, és magyarázza el. Nemcsak a témát találtam érdekesnek, hanem a professzor személyisége is szimpatikus. Ezért nem is volt kérdés, hogy elmentem magyarországi előadására. Élveztem a programot, a végén pedig hosszú sorban állás után közös fénykép készült rólunk, és dedikálta a kötetemet. Zimbardo beírta magát a szociálpszichológia történelmébe, úgyhogy büszke vagyok erre a kötetemre.

Még egy könyvet megemlítenék a kedvenceimből, Sarah Crossan Egy című regényét. Mivel szabadvers formában íródott, eleinte idegenkedtem tőle, majd mégis belefogtam. A tizenéves sziámi ikerpár, Grace és Tippi nem lehet többé magántanuló, kénytelek iskolába járni. Először hétköznapi dolgokról esik szó nem hétköznapi testben, hogyan élnek, hogyan barátkoznak, aztán egyikük életében megjelenik a szerelem, és egyre inkább arra vágyik, hogy bárcsak különálló teste lenne. Azonban amikor megbetegszenek, fontos kérdéssé válik, hogy tudnának-e élni egymás nélkül. Egyszerű nyelvezettel, mély kérdéseket feszeget ez a könyv. Megható történet a testvéri szeretetről.

Ezek hát a szobám kincsei, úgyhogy megérdemelnek még egy polcsort, akarom mondani, még néhány könyvet maguk mellé. Hoppá.