Noha azt gondolhatnánk, hogy Alfred Nobelről életrajzok tucatjait írták már, valójában még egyetlen könyv sem jelent meg az életéről az örökséget gondozó (és így objektív entitásnak nehezen tekinthető) Nobel Alapítványtól függetlenül. Most azonban Ingrid Carlberg író, újságíró eredeti dokumentumok sokasága alapján a teljesség igényével írt könyvet a Nobel-díj alapítójáról (a címe: Nobel). Nobel sem jó, sem rossz ember nem volt, viszont személyisége ezer és ezer rétegre bontható. Carlberg a Svéd Akadémia tagja, és így részt vesz az irodalmi Nobel-díj kiválasztásában; budapesti látogatása során adott nekünk interjút. | MOLNÁR CSABA CIKKE

Mi volt a fő motivációja, amikor elkezdett dolgozni a könyvön?

Valójában az, hogy egyszerűen szükség volt erre a könyvre. Gondolom, megdöbbentőnek tartja, de eddig még sohasem írtak könyvet Alfred Nobel életéről az eredeti dokumentumok alapján úgy, hogy az független lett volna a Nobel Alapítványtól. Az alapítvány, amelyet azért alapítottak, hogy gondozza Nobel végrendeletét, és irányítsa a Nobel-díjak köré épített intézményt, a halála utáni fél évszázadban mindent elkövetett, hogy tisztára mossa az emlékét. Egy dicsőséges hős képét igyekeztek felépíteni. Ezért az elsőként megjelent Nobel-életrajzoknak semmi közük nem volt az eredeti dokumentumokhoz. Az alapítvány úgy döntött, hogy az általa támogatott életrajzokban nem szerepelhet semmi olyan, ami ezt a hősies képet árnyalhatná.

Milyen ember volt valójában Nobel? Azt valószínűleg sokan tudják, hogy feltalálta a dinamitot, de ehhez illő volt a személyisége is?

Amikor az életét kutattam, és végül megértettem a személyiségét, bevallom, én is megdöbbentem. Egy rendkívül érzékeny embert személyisége bontakozott ki előttem, akinek nagyon fontos volt a művészet. Költő szeretett volna lenni, írt szerelmes verseket is, regényírással is próbálkozott. Hatalmas könyvtára volt, amely két-háromezer könyvet számlált: nagy részük regény a műszaki könyvek mellett. Nobel hangulatember volt. A levelei és az életében történt események alapján megállapítható, hogy rendkívül bizonytalan egyéniség volt.


Ingrid Calberg / Forrás: svenskaakademien.se

Nobel már a díjak előtt, életében is híres ember volt?

Sokan ismerték, és a hírneve kezdetben nem volt éppen kedvező. Pályafutása elején sokat kísérletezett azzal, hogyan lehetne stabilizálni a nitroglicerint, és eközben rengeteg baleset történt. Akkoriban még nem tudták, hogy a nitroglicerin milyen veszélyes, Nobel sokat utazott nitroglicerines hordók társaságában, amelyekről azt hitte, hogy biztonságosak. Csakhogy a nitroglicerin bármikor felrobbanhat magától, ezért az első években sok robbanás történt, sokan meghaltak, közöttük Nobel bátyja is. Ez nem használt a reputációjának. Végül aztán rájött, hogy a nitroglicerint a porózus kovafölddel kell keverni, és így stabilizálni lehet.

Ez a felfedezés sokat javított Nobel hírnevén, hiszen a korban nagy veszélyt jelentett, hogy a bányákban vagy a vasúti építkezéseken a robbantásokhoz lőport használtak, ami miatt ugyancsak sokan meghaltak. A dinamit alkalmazása sokkal biztonságosabbá tette az ipari robbantásokat. De amikor az anarchisták felfedezték maguknak a dinamitot, és terrorcselekményekhez használták – II. Sándor orosz cárt is dinamittal gyilkolták meg –, újra rossz fény vetült Nobel hírnevére.

Talán bűntudatból alapította a díjat?

A robbanóanyag-ipar nem választott hivatása volt, hanem apjától örökölte. A család nagyon súlyos pénzügyi válságba került, és Alfred kénytelen volt segíteni az apja robbanóanyag-üzletében. Tehát miközben ezzel kereste a pénzt, messze került az álmaitól. Egyrészt a tudományok érdekelték, tanult kémiát, bár nem volt tudós, másrészt pedig imádta az irodalmat. Igazából gyűlölt mindent, ami a dinamittal, a nitroglicerinnel és a vállalattal volt kapcsolatos. Élete utolsó éveiben, az 1890-es években több tragédia is érte: munkatársai elárulták, kémkedéssel vádolták – ezek hatására sokmindent átértékelt az éltében.

Találtam egy levelet, amelyet egy német orvosnak írt arról, hogy rengeteg pénze van, és kérte őt, hogy csatlakozzon hozzá az orvosi és kémiai kísérleteiben. Meggyőződésévé vált, hogy a pénzt a tudományra, és így az emberiség javára kell fordítani.

Először saját maga akarta elvégezni ezeket a tudományos kísérleteket, például fel akarta fedezni az akkoriban pusztító kolerajárvány ellenszerét. Aztán az utolsó éveiben úgy döntött, hogy inkább a hivatásos kutatókat támogatja pénzzel, ekkor született meg a díj ötlete. A díjat először a kolerával kapcsolatban említette Nobel, azt mondta, hogy ha valakinek sikerülne megállítania a járványt, az díjat érdemelne.

Wilhelm Conrad Röntgen az első Nobel díjasok egyike. / Forrás: wilhelmconradroentgen.de

A díj azonnal olyan híres és fontos lett, mint manapság, vagy időbe telt, míg az emberek megismerték?

Már a kezdetekben is széles körben ismertté vált, mert a díjjal járó pénz abban az időben is döbbenetesen soknak számított. Egy egyetemi professzor húsz évnyi fizetését tette ki. Akkoriban a francia akadémia volt a világ leghíresebb tudományos testülete, több díj is az ő nevükhöz fűződik, csakhogy az összes díjukkal járó pénzjutalom együttesen sem érte el egyetlen Nobel-díj összegét. Az ismertség másik oka abban keresendő, hogy a Nobel-díjat már a kezdetektől fogva nemzetközi díjként hirdették meg, ami egészen különleges volt a nacionalizmus korában. Mindenki figyelmét felkeltette, hogy Alfred Nobel bármilyen nemzetből származó tudóst méltónak tartott a kitüntetésre.

Sok legenda kering arról, hogy miért hiányzik a matematikai díj. A legnépszerűbb teória szerint Nobel szerelmét egy matematikus csábította el, és ő ettől meggyűlölte a matematikusokat. Mi ebből az igazság?

Nem sok. Valóban élt egy Szonja Kovalevszkaja (Kowalewski) nevű orosz származású matematikus Stockholmban, és a pletykák szerint Nobel egy professzorral harcolt a hölgy kegyeiért. A valóságban azonban csupán egy levél létezik, amiben Nobel említi a nőt. Kovalevszkaja egyetemi főnöke írt Nobelnek arról, hogy a hölgyet a szentpétervári egyetemre hívják matematikaprofesszornak, és Nobel segítségét kérte, hogy Stockholmban tudják tartani.

Nobel erre azt válaszolta, hogy ismerte a hölgyet, és jobb lesz neki kutatónőként a „nyitottabb légkörű” Szentpéterváron, mint a begyepesedett, paternalisztikus svéd társadalomban. De nem volt viszony Nobel és Kovalevszkaja között. Én azt gondolom, hogy Nobelt egyszerűen nem érdekelte a matematika, mivel az élet és az általa az életben fontos szerepet játszó tudományok érdekelték igazán.

Ön tagja a Svéd Akadémiának, és így szerepe van az irodalmi Nobel-díjak kiválasztásában is. Hogyan történik a kiválasztási folyamat?

Újoncnak számítok, így sok szerepem eddig még nem volt a kiválasztásban. A folyamat egyébként a Nobel-díjak kiosztása után néhány hónapon belül, rendszerint a díjkiosztó évének elején kezdődik. Nagyon sokan jelölhetnek díjazandó személyt: egyetemek, akadémiák, korábbi Nobel-díjasok és sokan mások. El lehet képzelni, hogy milyen hatalmas lista szokott összeállni minden évben. Soha nem használjuk a tavalyi listát, mindig újat állítunk össze. A Svéd Akadémián belül működő Nobel-bizottság végzi a kiválasztási folyamatot. Dolgoznak ott nyelvi szakértők, a tényirodalomban jártas írók, mint én, és számos más szakmabeli, akik segítenek a jelöltek értékelésében.

Az utóbbi években néhányan azt hangoztatják, hogy a Nobel-díjak rendszere reformra szorul, mert a három természettudományos díj már messze nem fedi le a tudomány egészét, ezért új díjakra is szükség lenne, illetve kategóriáik (orvostudomány, kémia és fizika) is idejétmúltak. Ön szerint szükség lenne új, másmilyen Nobel-díjakra?

Erről a Nobel Alapítványnak van joga dönteni, mert nekik van kizárólagos fennhatóságuk értelmezni Nobel végrendeletét, és esetleg változtatni a jelenlegi díjakon. Egyszer már változtattak rajta, hiszen 1969-ben hozzáadtak még egy díjat, a közgazdaságit, amit hivatalosan nem neveznek Nobel-díjnak, hanem a Svéd Jegybank Alfred Nobel emlékére alapított közgazdaság-tudományi díjának. Azóta is vita tárgya, hogy helyes volt-e ez vagy sem. Ezért azóta nem alapítottak új díjat, és szerintem arra a következtetésre jutottak, hogy tiszteletben kell tartaniuk Alfred Nobel végakaratát. Ez az ő díja, az általa kitalált kategóriákban osztják ki.

Az idei Nobel-díjak bejelentése különösen fontos volt a magyarok számára, hiszen Karikó Katalint esélyesnek tartották az orvosi vagy a kémiai díjra az mRNS-vakcinák kifejlesztéséért (interjúnk a díjak kihirdetése előtt készült). Az egész ország várta a bejelentést, sokan izgultak, szurkoltak. De miért bír a Nobel-díj ilyen erővel a teljes társadalomban, nem csupán a tudományos közösségben? Miért ez a koronaékszer az ezernyi tudományos díj között?

Ahogy említettem, az alapításakor ez volt a legnagyobb pénzjutalommal járó díj, de manapság már nem ez a helyzet. A minden más kitüntetést megelőző presztízse és megbecsültsége azonban megmaradt. Bár egyesek minden díjat kritizálnak, de összességében azt hiszem, hogy a Nobel díjakról döntő bizottságoknak immár 120 éve sikerül megőrizniük a díj értékét. Ha megnézzük a Nobel-díjasok listáját, akkor az az érzése támad az embernek, hogy valóban a legjobbak legjobbjait választották ki