2016-óta adják át a Libri irodalmi díjakat, az elismerések kapcsán alkotókkal, színészekkel beszélgetünk könyvekről, olvasási élményekről, a kortárs magyar irodalomról. A Művészbejáró második részében Darabont Mikold válaszolt kérdéseinkre.
Darabont Mikold a kultúrával való találkozását a templomhoz, és az istentisztelethez köti. Édesapja református lelkész, édesanyja kántor lévén sokszor nem volt kire hagyják gyermekként a színésznőt, így egész kicsi korától több élménye a templomhoz kapcsolható. „Úgy néztem az egészet, mint a néző a színházi előadást. Sokat nem értettem még belőle, de az esemény kiemeltségét, szertartásosságát mindenképpen megtapasztaltam. Azt hiszem, hogy ezek az élmények valamilyen szinten a pályaválasztásomat is befolyásolták.”
Az első könyvhöz kötődő emléke Fodor Sándor Csipike című könyvéhez fűződik, ami már gyerekként lenyűgözte. „Máig ott vannak a fejemben azok a rajzok. Sajnos, az a kiadás ma már nem kapható, de mostanában vettem meg a könyvet az ötéves kislányomnak és boldog vagyok, hogy ugyanúgy elbűvölte a történet, mint gyerekkoromban engem.” – mesélte színésznő.
Mikold szerint az irodalmi művek, mint minden más művészeti alkotás, pontos lenyomatai annak a kornak, amiben élünk. Minden változik, nemcsak a történetmesélés módja, de a nyelv is, és fontos, hogy ez az irodalomban is visszatükröződjön.
„Szeretek olvasni és a munkámból adódóan is sok szöveggel találkozom. A nagy klasszikusokat elolvastam, amikor „kellett”, de bármikor szívesen kezembe veszek egy Jókait, vagy egy Mikszáthot. Ami a kortárs irodalmat illeti, Háyt, Spirót, Kukorellyt, Szabó T.Annát emelném ki. A legfrissebb kortárs irodalmi élményem Tompa Andrea regényei. Már mindet olvastam. Jelenleg Háy János A cégvezető című regényét olvasom, közben pedig a Bűn és bűnhődést is újra, mert a Pécsi Nemzeti Színház műsorára tűzi a darabot, amiben Szonya szerepét játszom.” – jegyezte meg.
„Engem mindig az emberi sorsok, a történetek és a történetmesélés módja érdekelt, a könyvekben és később a színházban is. Már egészen kicsi koromban, kíváncsian hallgattam a felnőtteket beszélgetni. Állandóan köztük akartam lenni és hallgatni, amint mesélnek. Ezt az éhségemet a színház elégítette és elégíti ki a mai napig. A színjátszás számomra az állandó újrakezdés, a keresés, öröm, katarzis és néha kínkeserves, verejtékes munka. Terápia is hiszen, az emberi sorsokon keresztül eljutok saját magamhoz.” – mondta Mikold.
A színésznő azt tapasztalja, hogy az emberek éhezik a kultúrát. Amióta pedig szülő lett, tudatosan figyeli, hogy gyermekébe annyi kulturális élményt csepegtessen, amennyit csak lehet. „Kultúra nélkül semmi nincs. Nem tudok és nem is akarok elképzelni olyan életet, aminek nem része egy jó film, könyv, egy lélekmelengető zene, vagy egy izgalmas előadás. Kultúra nélkül az élet sivár és élhetetlen.”
A Libri irodalmi díjak jelöltjeire a www.libri.hu/irodalmi_dij oldalon adhatja le szavazatát.
Kiemelt kép: Pesti András
Még több cikk a témában:
Cikksorozatunk első részében a Libri irodalmi díjak kapcsán Rudolf Szonjával, a Miskolci Nemzeti Színház színészével beszélgettünk.
“Humorral szemlélek mindent” – interjú Bödőcs Tiborral
Mulat a manézs című könyvével ismét ott van a Libri irodalmi díjra jelölt legjobb tíz szerző között Bödőcs Tibor, humorista.
„Néha már arra gondoltam, hogy feladom” – interjú Danyi Zoltánnal
Danyi Zoltánnal az 2022-es Libri irodalmi díjak egyik döntősével beszélgettünk A rózsákról című kötetéről.
