Több mint hatvan éve koncertezik, legismertebb slágere negyven év után vált igazán népszerűvé, feleségével, Balázs Klárival pedig a mai napig ikonikus párost alkotnak – ő Korda György, akit L. Dézsi Zoltán A Korda című olvasmányos, nemrég Libri Irodalmi Díjjal elismert kötetéből minden korábbinál jobban megismerhetünk. Ráadásul a ’60-as, ’70-es évek Magyarországából is kapunk némi ízelítőt.
„Odajött hozzám Máté Péter, aki a dalt írta, és azt mondta nekem: Gyuri, nagyon szeretném a dal felvételét én irányítani (…) Na szóval: elénekelte nekem, és azt mondta, hogy szeretné, ha én is így adnám elő. Hát, úgy is csináltam, ahogyan ő mondta. Nem esett nehezemre, mert nagyon jól énekelte. Nagyjából ugyanezt csináltam volna akkor is, ha nem instruál. Az az érdekes, hogy elsőre föl tudtam énekelni, nem is kellett hozzányúlni. Tudtam, hogy jó dal, de nem nagyon emlékszem arra, hogy az első időkben már énekeltük volna. El kellett telnie vagy húsz esztendőnek, hogy elővegyem és a koncerteken elénekeljem. Máig sem tudom, hogy miért hanyagoltuk korábban” – meséli Korda György a Reptérről, amely az elmúlt években a házibulik elmaradhatatlan slágere volt. Ha valaki abban a bizonyos stúdióban, 1981-ben azt mondja neki, hogy ez lesz minden idők leghíresebb Korda-dala, valószínűleg felnevetett volna.
Pedig a Reptér – amely megírása után negyven évvel vált hihetetlenül népszerűvé – a YouTube-on már 20 millió megtekintésnél jár, de legalább ekkora a sikere a TikTokon is, sőt Sövegjártó Áron színművész már el is szavalta a szakállas, csekket pénzre váltó németről, a világjárás örömeiről és a szélben lobogó szélzsákokról szóló sláger szövegét.
Nem a Reptér (újjá)születése az egyetlen sztori, amelyet A Korda című, nemrég Libri Irodalmi Díjjal elismert kötetben találunk. A szerző, L. Dézsi Zoltán riporter évek óta rendszeresen beszélget a Korda házaspárral, és ez olvasóként is jól érzékelhető: a két énekes a szokásosnál is jobban megnyílt, sokat mesélve pályájuk elejéről, kapcsolatuk kezdeteiről és az évek múlásával járó kihívásokról. Kevesen tudják például, hogy Korda György egyik első fix fellépőhelye a főváros híres klubja, a Nagymező utcai Moulin Rouge, azaz a Vörös Malom volt, amelynek a bejáratától egészen az Andrássy útig állt a sor esténként. „Amerika volt ez nekünk is és a vendégeknek is. Nem véletlenül vágyott ide mindenki. Alig voltunk ’56 után, a szovjet tankok még ott álltak az ország minden fontosabb pontján, a későbbi enyhülésnek nyoma sem volt. De ott, a Moulinben mindenki kicsit texasi polgárnak hitte magát” – emlékszik vissza az énekes, aki olyan legendás művészekkel ismerkedett meg ott, mint Bodrogi Gyula, Garas Dezső vagy Alfonzó.
A kötetből kiderül, hogy Balázs Klári Budapestre költözése után nem mással lakott együtt egy Üllői úti lakásban, mint Cserháti Zsuzsával, akivel nem sokkal később élete első valódi turnéján is közösen lépett fel, és azt is megtudhatjuk, hogyan lett kis híján diplomáciai gubanc abból, hogy Korda egy moszkvai fogadáson csak nagy noszogatásra volt hajlandó követni a szovjet nagykövetet, és egy hajtásra meginni három deciliter vodkát.
L. Dézsi Zoltán kötete ugyanakkor nemcsak Korda György és Balázs Klári pályájáról szól – ízelítőt ad a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek Magyarországának hangulatából is. A könyv lapjain feltűnnek a táncdalfesztiválok sztárjai, megtudhatjuk, miért volt veszélyes, ha egy feltörekvő énekesnek nem volt „valódi” munkahelye, és milyen dress code volt a legendás, 1961-ben megnyitott Budai Ifjúsági Parkban. De vajon kik és hogyan döntöttek arról, kiből válhat hivatásos énekes, és mennyi pénzzel tért haza Los Angeles-i fellépéséről Korda? Klárika valóban retteg a repüléstől? És mi a pókersikerek titka? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk A Kordából. A reptérre menet érdemes betenni a bőröndbe.
Kapcsolódó cikkek:
