A ma embere általában lesújtó véleménnyel van a középkor társadalmáról. Innen nézve a középkor sötét és tudatlan századaiban nőket lincseltek meg, mert boszorkánynak tartották őket, azt hitték, hogy a Nap a Föld körül mozog, hogy a pestis Isten büntetése, és éjszaka strigák lopják el az óvatlan szülő házából a gyerekeket. Bezzeg mi, a felvilágosult huszonegyedik században már sokkal okosabbak vagyunk, amikor lelkesen osztjuk meg a Facebook-oldalunkon, hogy a koronavírus egy nemzetközi összeesküvés része, az oltásban pedig chip van elrejtve, amin keresztül irányítani lehet az embereket.

Ma is jelentős tábora van azoknak, akik minden tudományos bizonyíték ellenére meggyőzhetetlenek arról, hogy a Föld nem lapos, de vannak világvégehívők, akik furcsa szabályok betartásával próbálnak felkészülni az elkerülhetetlen bekövetkeztére, és ahhoz sem kell messze mennünk, hogy találjunk olyanokat, akik szerint az egész világot alig egy tucat ember irányítja a háttérből. Nagyon úgy tűnik, hogy bár a technika és a tudomány rohamosan fejlődik az utóbbi századokban,  van, ami örök: vágyunk a misztikusra, arra az izgalomra, hogy a világ sokkal bonyolultabb, mint amilyennek tűnik, és igazából mi tudjuk jól, mert átlátunk a szitán. És ezt nem tudja megingatni még az általános közoktatás, vagy az információs forradalom sem.

Megtanuljuk, amit kell, felmondjuk a leckét, aztán hisszük, amit hiszünk. Mert izgalmasabb, ha a dolgok mégsem olyan egyszerűek, mint amilyennek tűnnek, hanem valami van a háttérben, ami titkos, amit fel kell fedezni. Az ókori misztériumvallások adták meg a szektatagoknak az élményt, hogy van egy tudás, amit csak a beavatottak tudhatnak. A szekta tagjait inkább a közös „tudás” tartotta össze, mint csoportidentitás. A mai kor embere ugyanerre vágyik, és meg is kapjuk az összeesküvés-elméletek, a hiedelmek, sőt a politikai oldalak kerettörténetei segítségével. Hiába buknak le a politikusaink, töretlenül hiszünk bennük, mert fontosabb, hogy melyik oldalhoz tartozunk, mint a valóság maga. Ez az identitásunk, amaz „csak” tény. 

2016-ban az Oxford Dictionaries szerint az év szava a „post-truth” lett. Ez arra utal, hogy eljutottunk abba az állapotba, hogy az érzelmek és a szubjektív hiedelmek nagyobb jelentőséget kapnak, mint a konkrét tények.

Az interneten és a közösségi médiában az algoritmus gondoskodik róla, hogy az elképzeléseink megerősödjenek, és ne kelljen kilátnunk a véleménybuborékunkból. És ha véletlenül mégis szembejön a valóság, csak annál jobban, annál vehemensebben védelmezzük, amit addig vallottunk. A posztmodern ember meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, és éppen ez teszi sebezhetővé a tudatos manipulációval és az álhírekkel szemben.

Mindez nem tűnik veszélyesnek, amíg valaki csupán addig jut, hogy álhíreket oszt meg, és hevesen kommentel a mítoszai védelmében. Ám amikor már rég letűnt betegségek vetik fel újra a fejüket az oltástagadók miatt, vagy egy laposföldhívő lezuhan a saját készítésű rakétájával, amellyel bizonyítani akarta az igazát, már komoly társadalmi veszély lehetősége merül fel. A huszadik század azt is megmutatta, hogy összeesküvés-elméletek, szándékos álhírek pogromokhoz, népirtásokhoz vezethetnek. Valamiért, úgy tűnik, mégsem érdeke sem a vezetőknek, sem nekünk, hogy leszámoljunk velük. Ez az igazi „post-truth korszak”: ahogy mindenkinek saját véleménye, most már saját valósága is lehet. 

A témával kapcsolatban érdeklődőknek érdemes elolvasni Krekó Péter Tömegparanoia 2.0 vagy pedig Sarlatánok kora című, tudományos igényű könyveit, amelyekben részletes elemzést ad a jelenségről, annak okairól és következményeiről. Ha azonban valaki könnyedebb olvasmányra vágyik, annak Jamie King Összeesküvés-elméletek, vagy James Proud Városi legendák című könyve kiváló nyáresti szórakozás egy jó hideg sör mellé.

A cikk szerzője Hodász András volt katolikus pap.

Ilyen és ehhez hasonló írásokat, könyvrészleteket, ismert emberek cikkeit olvashatod a Libri 20 perc könyvklubjában, amelyhez bármikor csatlakozhatsz, ha úgy érzed, hogy készen állsz egy 30 napon át tartó könyves edzéstervre, emellett pedig a programhoz tartozó zárt csoportban bármikor ki is beszélheted legfrissebb könyvélményeidet!

Kiemelt kép forrása: Pexels