Az Év Gyerekkönyve Díjak rövidlistája a leginnovatívabb könyvek kategóriájában
Az innováció mindig az újdonságot jelenti, van, hogy saját újszerűségében, van, hogy egy már meglévő dolog fejlesztésében, kreatív újragondolásában. A gyerekkönyv és ifjúsági könyv tekintetében a folyamatos újjászületés talán nem is véletlen igény, mert a már meglévő, biztos tradíciók mellett a gyerekkultúra javarészt az aktuális társadalmi folyamatok újragondolását is integrálva teremtődik újra és újra, nem beszélve a mediális sokszínűség adta lehetőségekről.
Idén a zsűri három könyvet talált érdemesnek arra, hogy e kategória rövidlistájára kerüljön, ezekből mindegyik inkább a tematikus újszerűség vagy hiánypótlás tekintetében nevezhető innovatívnak.
Egyre világosabbá válik mindenki számára, hogy nem mehetünk el csukott szemmel a környezetszennyezés és a környezettudatos életmód témája mellett. Hiába teszünk úgy, mintha rajtunk semmi sem múlna; nem árt már kiskorban a gyerekek számára mindennapi témává tenni azt, ami egyszer sajnos az ő jövőjük lesz. A bolygó kihasználásában persze kevesebbet nyom a latba a szemetelés, és ez a mesekönyv sem oktatókönyvként vagy ismeretterjesztőként kíván harcba szállni a környezettudatos életmódért. A kötet által felvonultatott szerzők modern meséi inkább cselekvésre hívnak mindannyiunkat. A művészi kifejezésmód, az olyan sorok, mint „a bánat párducléptekkel lopózott a szívembe” (Krusovszky Dénes meséje a könyvből), nem áll ellenében annak, amit a kötet szerkesztője, Ughy Szabina ír az utószóban: „A mesehősök legfőbb jellemzője […] a tettrekészség.” A meseválogatás ügyesen terjeszti ki a közösségi gondolkodás fogalmát a könyv egészére. A sokoldalú szerzőgárda és a minden meséhez más illusztrátort behívó szerkesztési elv mellé ez a könyv a Mecénás program keretein belül többek között közösségi finanszírozásból készült el. Ez a gesztus valódivá teszi az egyén és a közösség viszonyának szerepét, a közös felelősség tényét.
„Most, amikor megint csupa nyílt seb
Vagyok, mint egy elemista, visszafekszem
A tizennyolc év előtti ágyacskámba.”
Térey János: Fészekalja, részlet
A Tilos az Á legújabb fiataloknak (is) szóló versantológiája 112 magyar költő 160 versét közli, ráadásul olyan verseket, amelyeket szerzőik 30 éves koruk előtt írtak. A verselők nagyrészt kortársaink, kezdők és ismertebb nevek vegyesen, de feltűnnek olyan klasszikusok is, mint Térey János, Babits Mihály, Radnóti Miklós vagy Vörösmarty Mihály. Izgalmas összeolvasni a fiatal költői hangokat a „nagyokkal”, amelyeket Péczely Dóra, a kötet szerkesztője – láthatóan a Szívlapáttal elkezdett költészeti leltározást folytatva, és a kánont folyamatosan tágítva, újragondolva, a fiatalokra figyelve – ismét izgalmas ciklusokba rendezett. Locsmándi Mátyás fiatal grafikusként egy régebbi illusztrációs hagyományt idéz meg, azt átrajzolva, modern technikával és új gondolati regiszterrel tágítva, fekete-fehér rajzaival kiválóan talál rá a kötet hangulatára. Hol kiemel, hol éppen „túlrajzol” egy-egy versrészletet, és így már végképp nem nehéz együtt olvasnunk Veszprémi Szilvesztert, Ferencz Mónikát, József Attilát és Kölcsey Ferencet.
A nagy botránykönyv, mondhatnánk, hiszen ez a mindenféle harsányságtól távolságot tartani igyekvő antológia – talán joggal mondhatjuk – olyan botrányt kavart, amely az elmúlt év egyik legtöbbet emlegetett és legnagyobb vitákat kiváltó médiaeseménye lett. Az is nyilvánvaló, hogy gyakran egy könyv szépirodalmi jelentősége eltörpül a társadalmi célkitűzés mellett, és mindez nem mindig válik az alkotás javára. Mégis, ha a Meseország mindenkié című meseválogatást megpróbáljuk enélkül a médiavisszhang nélkül újraolvasni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy olyan témák kerülnek előtérbe, amelyeket eddig hallgatás kísért. A meseantológia, mint minden válogatás, magán viseli az érett és kevésbé érett alkotók szövegei közti különbségeket, a hullámzás élményét, de ha a szerkesztői elgondolást komolyan vesszük, az is látható, hogy a marginális csoportok mellett a pályakezdők is fontos szerephez jutnak, ami mindenképpen fontos és kivételes vállalása a kötetnek. A mesék mélyen és komolyan veszik feladatukat, fontos kérdéseket és problémákat gondolnak át. Egyes mesék magát a mesei tradíciót is képesek újraértelmezni. Bölecz Lilla illusztrációi kiválóan adnak teret egy olyan hangulatnak, amely új utakat nyithat a hasonló tematikájú könyvek számára: képein olyan vidám és sokszínű világgal találkozunk, amelyben sokkal többen megférünk egymás mellett, mint azt a könyv megjelenése körüli botrányok sugallták.
