Akárcsak F. Scott Fitzgerald és Ernest Hemingway, William Faulkner is ahhoz az írógenerációhoz tartozott, amelyet elveszett nemzedéknek neveztek, és amely az első világháború után írásaival igyekezett számot adni a szétzilált társdalom dekadens életérzéséről.
„A Dél nagy krónikása” – ahogy a későbbiekben nevezték –, a Mississippi állambeli New Albanyben született. A második év után kimaradt a középiskolából, ezután a családjának közeli barátja vállalta taníttatását. Ahogy idősebb lett, alkalmi munkákból tartotta fönn magát; dolgozott többek között eladóként, mosogatóként, postásként, de volt alkoholcsempész is a szesztilalom idején.
Barátja, Sherwood Anderson ösztönözte arra, hogy fogjon neki az írásnak, és lehetőleg arról írjon, amit a leghitelesebben ismer, tehát a bűnökkel terhelt, társadalmi romlottságtól bűzlő dél vidékéről. Faulkner ezután állt neki a hosszú tudatfolyam-regényeinek, amelyek közül számos az általa kitalált Yoknapatawpha nevű megyében játszódik.
Leghíresebb regényei közé tartozik az 1929-ben megjelent Hang és Téboly, az 1930-as Míg fekszem kiterítve, valamint az 1932-ben kiadott Megszületik augusztusban. A szerző Nobel-díjban és Pulitzer-díjban részesült. 1962-ben szívroham következtében hunyt el a Mississippi állambeli Oxfordban.
