• Novella- és regényíró, műfordító, a 19. századi orosz regényirodalom úttörője, olyan klasszikus művek szerzője, mint a Bűn és bűnhődés (1866), A Karamazov testvérek (1880) és A félkegyelmű (1868). Feljegyzések az egérlyukból (1864) című kisregényét a világ első egzisztencialista írásművének tekintik.
  • Szentpéterváron csatlakozott egy ellenzéki csoporthoz, aminek néhány tagja rendszerellenes, a cári hatalomgyakorlatot bíráló röpiratokat is terjesztett. A csoport több tagját, köztük a szerzőt is, letartóztatták és halálra ítélték. Már a kivégzőosztag előtt állt, amikor az ítéletet kényszermunkára módosították. Ezután négy évet töltött téglahordással egy szibériai munkatáborban.
  • Folyamatos pénzgondokkal küzdött, amin csak rontott súlyos szerencsejáték-függősége. Miután egész vagyonát a rulettasztalnál hagyta, aláírt egy szerződést a kiadójával, aminek értelmében 26 nap alatt kellett megírnia legújabb művét. Így készült el A játékos (1866) című regény, ami – stílszerűen – túlköltekező, pénzhajhász orosz szerencsevadászokról szól, és megjelenése után óriási siker lett. A szerzőnek végül ötvenéves korában sikerült felülkerekednie függőségén.
  • Kortársával, az orosz regényirodalom másik óriásával, Lev Tolsztojjal soha nem találkozott. A két szerző véleménye egymásról nem volt túlságosan hízelgő. Dosztojevszkij avíttnak és túlságosan hosszúnak ítélte Tolsztoj műveit, aki cserébe Dosztojevszkij regényszerkesztését rendetlennek, párbeszédeit pedig életidegennek nevezte.