Az Ida regénye díszkiadása mellett vásárlóink szert tehettek egy egyedi tervezésű, könyvkötésű naplóra is, amibe megírhatták saját történetüket. A kiadvány megjelenése kapcsán Szabó T. Annával beszélgettünk a versírásról. Bízunk benne, hogy a beszélgetés és Libri kötete segítségével sokan megtalálják majd a módját, hogy gondolataik utat találjanak a papírra.

Hogyan születik a vers? Megfogan egy gondolat, egy hangulat, vagy hosszas fejtörés után adódik a téma?

Arany János úgy hívta az alap-ötletet, hogy „neszme” – nesz vagyis csak zaj, rím, ritmus, nem pedig eszme; egyfajta révülésből, elrévedésből lassanként kibomló cél és értelem, mint amikor egy folyam megtalálja az irányát a fokozatosan egybefolyó patakokból.

Én úgy nevezem „az ihlet percét” (ez is Arany szavajárása), hogy vers-idő, vagyis egy időn kívüli állapot, amikor a percek óráknak tűnnek, ami a figyelmet, a világ egy-egy (képi vagy nyelvi)  jelenségére való rácsodálkozás, majd a fokozatos ráeszmélés pillanatait illeti („el-elnézem”, mondja József Attila a versben, amelynek nem véletlenül éppen Eszmélet a címe); az órák pedig perceknek tűnnek, ami a megírást illeti, hiszen rendkívül hosszú, belülről felmérhetetlen flow-idő telhet el feszült koncentrációval, kísérletezéssel – órák, napszakok, napok, esetleg hetek vagy évek, mind ugyanannak a szövegnek a szolgálatában.

A vers maga olyan, mint a kertünkbe váratlanul leszálló énekesmadár: ahhoz, hogy a dalát meghallgassuk, időt kell szakítanunk magunknak. Különben elszáll és másoknak fog énekelni.e

Milyen tevékenység a versírás? Hosszú ülés a papír felett? Gyorsan megszülető alkotás?

A nagy vers ajándék, ritka esemény – sokszor úgy születik meg egyszerre, fájdalomban, vérben és örömben, mint egy nem sejtett terhesség hirtelen-váratlan gyümölcse. A többi vershez csak egy-egy sor vagy szakasz adódik készen, ezen kell csiszolgatni, ezt kell hagyni dolgozni és organikusan növekedni – mint, amikor egy rózsa kedvére terebélyesedhet; végül pedig le kell metszeni a fölösleget. Ez a munka része a dolognak, izzadságos kertészkedés, és kíméletlennek kell lenni közben, hogy a meghagyott rózsatő még erőteljesebb legyen, hogy a kész vers az olvasóban növekedhessen tovább, ott bonthasson majd virágot.

Szabó T. Anna ötödik, Elhagy című verseskötete / Forrás: Instagram

Van-e úgy, hogy valamiért nem tud verset írni? Ha van ilyen időszak, hogyan jut rajta túl?

Szabó T. Anna: Szerencsére mindig sok a dolgom, hiszen prózát is írok, és műfordítással is foglalkozom, nincs tehát időm szomorkodni az ihlet apályán. A pálya apálya, ironizálhatnék, ha vicces lenne, de nem az, hanem egy feszítő, állandó, csendes fájdalom a „versírhatnék”, annak a biztos tudata, hogy valahol készül a vers, az énekesmadár ott kering a kertem felett, de akkora zajt csapok a vad tevékenykedésemben, (ami nálam a billentyűk konstans kopogtatását jelenti), hogy elriasztom, nincs kedve leszállni.

Ahogy a hajnali madárkoncertet is az éjszaka csendje előzi meg: szükség van a belső csendre ahhoz, hogy a vers megszólalhasson.

Ezt a csendet pedig, egy bizonyos életkor után, csak kényszerszünet elrendelésével lehet megteremteni. Ki kell venni (a legszigorúbb főnöktől: magunktól) pár órányi szabadságot a semmittevő elmélyülésre, és akkor végre leszállhat mellénk az a madár.

Ki a kedvenc magyar és/vagy külföldi költője?

A külföldiek közül Rilke áll közel hozzám. A magyarok közül Nemes Nagy Ágnes.

Másképp ír verset egy férfi és egy nő?

Írni nem ír másképp, legfeljebb máshol vannak a figyelmének a súlypontjai, – de ez inkább egyéniségfüggő, mint nemfüggő; vagy másképpen osztja be az idejét, – ez viszont már sokszor a nemi szerepek leosztásának a kérdése, többször hallottam már kedves férfiakat, akik örültek, hogy a feleségük megteremti nekik a kedvező munkakörülményeket; érdekes módon fordítva erről nem szoktam hallani, a férfiaktól mintha nem lenne akkora elvárás, hogy folyvást a párja munkájának ritmusához  alkalmazkodjék; de ebbe most inkább nem mennék bele, mert a lényeget nem érinti.

A kérdés maga is mutatja, hogy még mindig nem tekintik elég természetesnek, ha egy nő írással foglalkozik. Beszélgetni persze lehet és kell is erről, meg is tettem sokszor, de a szövegek párhuzamos vizsgálata ilyenkor többet mond, mint az elméleti értekezés, – ajánlom például gyakorlatként egy tetszőleges Rakovszky Zsuzsa-vers és egy Szabó Lőrinc-vers elolvasását és megbeszélését, már ha akad hozzá kíváncsi és vitára kész partner.

Melyik volt az első vers, ami nagy hatást gyakorolt önre?

Szabó T. Anna: Arany, Petőfi, Weöres, József Attila, ez a gyerekkori sorrend. Kamaszkoromban a legnagyobb hatással a Külvárosi éj volt rám; kétéves koromban a Galagonya.

A Libri 2021-ben kiadott díszkötetével kapcsolatban több információt a libri.hu/gardonyi oldalon olvashat.