A legtöbben talán viszolyogni kezdenek akkor, amikor a boncolás kerül szóba. Azonban dr. Richard Shepherd igazságügyi orvosszakértő és patológus Holtak vallatója című memoárja sokat segíthet abban, hogy ez ne így legyen.

Egy orvosi memoár buktatók sorát rejtheti magában az átlagolvasók szemszögéből: egyrészt túl sok lehet benne a szakmázás, ami olykor az érthetőség, olykor pedig az életút ábrázolásának rovására mehet, másrészt történhet fordítva is, vagyis a szerző inkább saját magával, semmint a tudomány népszerűsítésével foglalatoskodik.

Dr. Richard Shepherd Holtak vallatója című önéletrajzi és tudománynépszerűsítő könyve azonban minden ilyen buktatót elkerül, és az elsőre valóban viszolyogtató téma ellenére nagyon is olvasmányos és sodró lendületű írás.

Ugyanis Shepherd nemcsak a szakmai életébe engedett részletes, mégis végig teljesen érthető és a szakmai kritériumoknak maximálisan megfelelő betekintést, hanem a magánéletébe is – önmagát az igazságügyi orvosszakértőn és patológuson túl alapvetően önreflexív karakterként ábrázolja, aki egyszerre fiú, férj és családapa. Vagyis a szakmai álarc mögül sokszor kikukucskál a hétköznapi ember, így az igazságügy és a patológia rejtelmei sem önmagukban állnak, és láthatóan elképesztő munka- és élettapasztalat van mögöttük.

A képen Dr. Richard Sheperd igazságügyi orvoszakértő.
Forrás: Dr. Richard Sheperd, Facebook

Rögtön a memoár elején fejest ugrunk a közepébe: Shepherd, úgy tűnik, éppen egy erős pánikrohamon van túl, ami munkájának lehetséges következménye, de beszéljünk erről egy picit később. Mert aztán magával ragad a szerző szakmai és szakmán kívüli életének folyása, és miközben áttér egyikből a másikba, másikból az egyikbe, szinte fel sem tűnik, hogy ez már egy egészen más terep – még akkor is, sőt talán az ilyen helyzetekben a leginkább, amikor a legborzongatóbb részletek derülnek ki egy emberi test boncolásáról, és valójában ettől remek ez a könyv.

Észre sem vesszük, és olyan terepen tanulunk érdekfeszítő dolgokat, ahol eddig inkább a hideg rázott bennünket. Shepherd saját, egészen hihetetlen mennyiségű tanulásáról és buktatóktól sem mentes pályafutásáról szóló beszámolója számos esetet tárgyal.

Ezek a magyar olvasók számára kevésbé lesznek ismerősek, még akkor is, ha esetleg beszámolt róla a korabeli sajtó, hiszen legtöbbjük Angliában történt. Ez mégsem befolyásolja a megértést vagy a történetvezetést. Shepherd minden esetet kontextusba helyez, miközben folyamatosan tárja elénk a pályafutása során bekövetkezett változásokat: szakmájának fejlődésétől a gyilkossági módszerek alakulásán át egészen az egyre növekvő élettani problémákig.

Dr. Richard Sheperd Holtak vallatója című könyve.
Forrás: gyorgytekla.hu

De hogy mindenki számára ismert példa is álljon itt: a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások után Shepherd részt vett az áldozatok maradványainak feltárásában, és erről is van beszámolója, ami a tragédia mértékét is hűen szemlélteti. A WTC-ikertornyok összeomlásakor összesen 2753-an haltak meg, de a romok között fellelt 70 ezer testmaradványt a DNS-minták alapján csupán 1637 áldozathoz sikerült társítani. A keletkezett óriási mennyiségű törmeléket kétszer szitálták át emberi maradványok után kutatva, az épületben rekedt emberek 40 százaléka azonban a szó szoros értelmében porrá lett.

A legnehezebb rész talán a gyermekhalálozással kapcsolatos: a „megrázott csecsemő szindróma” felismerésének története rávilágít arra, hogy egészen addig túl sokszor könyvelték el természetesnek a gyermekágyi halált. Holott számos esetben maguk a szülők ölték meg őket.

Mindeközben az olvasó előtt világossá válik többek között a gyilkosságok teljesen értelmetlen természete, vagy az, hogy néha milyen nehéz is megállapítani egy-egy haláleset okát, arról nem is beszélve, hogy mennyire stresszes, amikor a tárgyalóteremben kell tanúvallomást tenni a halál okairól.

Dr. Richard Sheperd filmjeleneteket elemez.

És, azt hiszem, mindez nem lenne átadható az empátia nélkül, ami Shepherd könyvének egyik legfontosabb alkotóeleme: főhősünk szívszorító élete csodálatra méltó, hiszen számára az igazságügyi patológia nem csupán munka, hanem valódi hivatás, egy halott pedig nem csupán földi maradvány, hanem valakinek a szerette, családtagja, aki ráadásul nem is biztos, hogy bűncselekmény vagy mulasztás áldozata lett, hanem egyszerűen beteg volt, és betegségének kezelése, valamint a kezelésre adott reakciói testének feltárásával nagyban segíthetik az orvostudomány fejlődését.

Dr. Richard Shepherd memoárjában lajstromoz minden kudarcot, amivel élete során szembenézett, még azt is, hogy munkája negatívan hatott családi életére. Nagyfokú önismerettel rendelkezik, összetett és rokonszenves ember ismerszik meg benne az oldalakon keresztül, aki egy nehéz és folyamatosan fejlődő szakmában dolgozott.

A könyv nyitányának pánikrohama után így talán már az sem meglepő, hogy munkája következményeként Shepherdnél poszttraumás stressz-szindrómát diagnosztizáltak. Az olvasó pedig ebből is tanul: az érzelmi árat nem csak az erőszakos halálesetek áldozatainak hozzátartozói és barátai, de a történtek felderítésével megbízott szakemberek is megfizetik.