Idén márciusban az Oscar-díjas Reese Witherspoon egy elsőkönyves szerző regényét választotta könyvklubja közös olvasmányának. Clare Leslie Hall Sebzett lelkek című, pár nappal ezelőtt megjelent kötete egy-kettőre elképesztő nemzetközi bestsellerré vált. Mi, magyarok most abban a kitüntető helyzetben vagyunk, hogy a mindössze pár hét alatt szupersztárrá váló szerzőt Budapesten köszönthetjük a PesText Fesztivál jóvoltából, ahol az olvasók egy pódiumbeszélgetésen és az azt követő dedikáláson találkozhatnak vele május 10-én, szombaton, 18 órától a Három Holló színpadán.
Számos fórumon olvasni róla, hogy mennyire nehéz ma, 2025-ben elsőkötetes szerzőnek lenni. Akár a regény megírása, akár a későbbi munkafolyamatok során, vagy most a megjelenést követően tapasztal-e bármit ezekből a nehézségekből?
Majdnem túl sok ahhoz, hogy felsoroljam! Egy életre szóló álmom teljesült. Persze, évtizedekig tartott, és magába foglal számtalan kudarcba fulladt próbálkozást ügynököknél, rengeteg kiadói elutasítást és keserű pillanatot, amikor majdnem végleg feladtam. Az írás a szenvedélyem, és mai fejjel már tudom, hogy függetlenül attól, hogy megjelenik-e vagy sem, mindig is írtam volna, de ettől persze még voltak időszakok, amikor nagyon nehéznek tűnt.
Ez a pálya nem a gyenge idegzetűeknek való: érzékenynek kell lenned ahhoz, hogy érzelmi mélységgel tudj írni, ugyanakkor erősnek kell maradnod, hogy elviseld az elutasításokat és a rossz kritikát. Persze, így sincs semmi más az életben, amit szívesebben csinálnék.
A regény felütése egy saját élményből származik, ráadásul ön is Dorsetben él, ahol a regény játszódik. Megkönnyítette vagy épp megnehezítette a munkát az ismerősös közeg, és hol a határ, ameddig el lehet merészkedni a valóság, jelen esetben saját környezete ábrázolásában?
Könnyebbség abból a szempontból, hogy mikor elolvasok egy-egy jelenetet, az úgy pereg le előttem, mint egy film: pontosan el tudom képzelni, hisz benne élek.
Ugyanakkor a kutatómunka során sok időt töltöttem gazdákkal, hogy részleteiben ismerjem meg a mindennapjaikat.
Ez abban segített, hogy a vidéki táj élő és lélegző legyen, hogy megjelenjen az itteni élet szépsége, de a kegyetlensége is, és célom volt, hogy a dorseti vidéket önálló szereplővé tegyem. Az apró részletek jó része ettől még fiktív, de van például egy tölgyfa, ami mellett minden nap elhaladok kutyasétáltatás közben, és ez a könyvben is fontos szimbólumként jelenik meg.
A regény egyik központi témája a széthullás – hisz már az eredeti cím is erre utal –, akár mikro- akár makroszinten. Mitől érezzük ezt a témát különösen relevánsnak a jelen világban?
Szerintem a regény középpontjában álló gyász témája egyetemes. Az emberek a veszteséget mindig is nagyon különböző módon dolgozták fel.
Beth és Frank házassága azért kerül válságba, mert Frank – leginkább a fiuk halála miatt érzett bűntudatból – nem adja meg Bethnek a teret a gyászra, és arra, hogy emlékezhessen Bobbyra. Így tulajdonképpen ez vezet kapcsolatuk összeomlásához. Bízom benne, hogy Beth és Frank sorsa utat talál majd az olvasók szívéhez, és tanulnak belőle, hisz előbb mindkettőjüknek szembe kell nézniük a veszteségükkel és azzal, ahogyan ez befolyásolta a viselkedésüket, mielőtt megtalálhatnák a feloldozást.
A Sebzett lelkek stílusa, nyelvezete egyszerre szikár és egészen lírai. Érdekelne, kik hatottak elsősorban a prózájára, kiket tekint a szakmai mestereinek?
Nem hiszem, hogy egyetlen szerző inspirált volna. Legalább részben az újságírói hátterem hatására alakult így; ott egy letisztult, takarékos stílusban kellett írnom. A regényben megjelenő költészet viszont igazi kísérlet volt, korábban ugyanis sosem írtam verseket. Ami pedig az irodalom nagy mestereit illeti – hol is kezdjem, vagy inkább hol fejezzem be? Imádom F. Scott Fitzgeraldot, Ian McEwant, Jane Austent, Zadie Smith-t és Maggie O’Farrellt, hogy csak néhányat említsek.
De ha egyetlen írót kellene választanom, akire stílus szempontjából a leginkább felnézek, az Penelope Lively lenne, különösen az ő csodálatos regénye, a Moon Tiger.
A Sebzett lelkek esetében erősen körvonalazódik a nagy nemzetközi siker. Menyiben látja másként önmagát és a regényt most ahhoz a képhez képest, ami a megjelenés előtt vagy írás közben élt önben?
Természetesen az elismerés mindig csodás érzés, de nem hiszem, hogy emiatt másképp látnám magamat vagy a regényt. Ami igazán fantasztikus, az az, hogy így kapcsolatba léphetek az olvasókkal, és hallhatom, mit gondolnak Frankről, Bethről és Gabrielről. Ez újra életre kelti bennem a történetüket, és rendkívül érdekes látni, hogy egyes olvasók milyen különböző dolgokat visznek magukkal a könyvből.
Az írás után az olvasókkal folytatott eszmecsere a kedvenc időtöltésem.
Nagyon nehéz műfaji szempontból besorolni a regényt, akad benne krimibe illő fordulat, romantikus kapcsolat, lélektani dráma, társadalmi allegória. Ez a sokszínűség és komplexitás eleve cél volt, vagy írás közben alakult ki?
Mindig is vonzódtam azokhoz a könyvekhez, amelyek átlépik a műfaji határokat, mind olvasás, mind írás szempontjából. A nagy Gatsby és A titkos történet két nagy kedvencem, és mindkettő egy gyilkossági ügyet ötvöz egy szerelmi történettel. A Sebzett lelkek eredetileg egy szerelmi történetként indult, amiben akadt egy feszültséget adó elem.
Már a kezdetektől fogva létezett egy halott férfi és a rejtély, hogy ki ölte meg. Nagyjából két évvel az írási folyamat megkezdése után jutott eszembe, hogy egy gyilkossági tárgyalást is beépítsek a történetbe. Ehhez eltöltöttem egy hetet a híres londoni Old Bailey bíróságon, ahol végignézhettem egy tárgyalást.
Ezután hazamentem, és megírtam a saját verziómat. Úgy érzem, hogy a tárgyalótermi dráma hozzáadása a szerelmi történethez jelentősen fokozta a feszültséget a regényben. Emellett jött az ötlet, hogy a történet cselekményét a jelenkor helyett inkább egy korábbi időszakba, főként az 1950-es és 60-as évekbe helyezzem át. Így bemutathattam, milyen éles nemi és társadalmi egyenlőtlenségek uralkodtak a vidéki Angliában, és szembe állíthattam Gabriel kiváltságos, pénzzel és hatalommal védett életét Beth-ével, akinek sorsát könnyen kisiklathatta a sznobizmus és az előítélet.
Még alig jelent meg a regény, Reese Witherspoon szinte rögtön könyvklubja közös könyvének választotta. Milyen érzés volt gyakorlatilag a semmiből egy ilyen kitüntetés, mely tudvalévő, hogy hatalmas népszerűséget hoz a kötetnek?
Elképesztően boldog vagyok emiatt! Amit Reese Witherspoon és a könyvklubja tett az olvasókért és az írókért, az egyszerűen lenyűgöző.
A kezdetektől nagy rajongója voltam a klubnak, imádtam a választásait, a temérdek sokszínű és változatos női történetet. Az, hogy a Sebzett lelkek ennek a küldetésnek a része lehetett, egy valóra vált álom!
Nyitókép forrása: Simon & Schuster
Kapcsolódó cikkek:
