[include-url href=”https://www.libri.hu/libri-magazin-termeklista/?cikkszam%5B%5D=2713106″ cache=”0″]

Szolzsenyicin kisregénye a realista próza egyik késői remeke. A világos, egyenes mondatok egymás tökéletes illesztékeiként sorakoznak. Egyszerű, közérthető nyelvezet jellemzi, annyira igazi, valódi minden, hogy magunk is dideregni kezdünk a szibériai munkatábor ábrázolásának hatására. Itt a monotóniát a másnapért vívott közönséges küzdelem, az állandó éberség, a szánalmas élelmiszerporciók beosztása jelenti, a mutyizás azzal a kevéssel, ami egy fogolynak ott jut. Mindent a haszonelvűség törvénye irányít. Egy ilyen helyen nem történnek világot rengető események, de Szolzsenyicin mozgalmas képekben örökítette meg az ’50-es évek szovjet Gulagjainak mindennapjait. Hozzáteszem, személyes tapasztalatokból meríthetett.