Hogyan veszi kezébe a sorsát az a fiatal lány, akit kisgyerekként magára hagytak, és egyedül kellett megtanulnia életben maradni? Aki beleroppan abba, hogy elszakítják hozzá hasonlóan szintén mentális betegséggel küzdő apjától? Akinek keresztül kell menekülnie a fél világon, hogy háború dúlta otthona helyett új hazára találjon? Három izgalmas regényt mutatunk be három fiatal nő küzdelmes életével a középpontban.
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Talán mert az utazásaim inkább Európára korlátozódnak, mindig rá tudok csodálkozni, milyen elvarázsolt, vad tájai vannak a földnek. És nem is mondjuk Óceániában, egy isten háta mögötti szigeten, hanem esetünkben az Egyesült Államokban, Észak-Karolina tengerparti sós mocsaraiban. Ezen az érintetlen tájon, lagúnák, fák és vadmadarak között nő fel Kya, „a lápi lány”, ahogyan a közeli városka lakó emlegetik, miután előbb az anyja, majd sorban minden testvére, végül az apja is magára hagyja. Tízéves korától egyedül kell megküzdenie az életben maradásért, és ezt a feladatot kisebb-nagyobb zökkenőkkel kiválóan megoldja. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor vágyni kezd rá, hogy szeressék, és hogy szerethessen.
A világszerte bestsellerré vált könyv megosztotta az olvasókat. Egyesek csak azért adtak rá öt csillagot, mert többet nem lehetett, mások azért adtak egyet, mert valamennyit mégis csak adni kellett.
Kritizálói az író szemére vetették, hogy gyakran vált zsánert, elindítja a könyvet felnőtté válási történetként, lesz belőle krimi, utána love story, majd visszavált fejlődésregényre, és ez összezavarja az olvasót. Azt is kifogásolják, hogy sok benne az ép ésszel elfogadhatatlan, hiteltelen elem. Ugyan ki hiszi el, hogy az 1960-as években senkinek nem tűnik fel, ha egy gyerek magára marad az erdőben? Egyáltalán, miért hagyták el a családtagjai? Hogy lehet, hogy egy lány, aki csak tizennégy éves korában tanul meg olvasni, egyszerre falni kezdi a betűket, és annyi tudományt gyűjt össze, hogy természettudós és művész, szakkönyvek szerzője lesz belőle?
Csupa jogos felvetés. Aki viszont – hozzám hasonlóan – egy regényt elsősorban a hangulatáért olvas, szereti a hosszadalmas tájleírásokat, és szívesen keresgél az interneten számára ismeretlen madarak után, azt magával ragadja Kya története. És főleg a regény igazi főszereplője, a vadregényes, titokzatos, kiismerhetetlen lápvilág.
Linda Boström Knausgaard: A Helios katasztrófa
Életemben egyszer jártam Svédország lappföldi részén, túl az északi sarkkörön. A repülőgép kavargó hóesésben szállt le, amúgy minden baj nélkül, el is gondolkodtam, vajon nálunk miért szokták lezárni a repteret, mihelyt lehullik egy kis hó. Mivel január közepét írtunk, a nap valamikor déltájban kelt fel, hogy némi tétovázás után vissza is bújjon a felhők mögé, és a táj újra bizonytalan, sötétszürke félhomályba burkolózzon. Ebédre szárított rénszarvashúst ettünk áfonyalekvárral, és ha el akartuk hagyni a hotelt, kimerészkedni a mínusz harminc fokba, hő- és vízálló eszkimóruhát kellett húznunk. Nem kaptam kedvet hozzá, hogy odaköltözzem. Mint az egyik kollégám megjegyezte, most már érti, miért isznak a svédek: mert ezt az éghajlatot kizárólag folyamatos alkoholmámorban lehet kibírni.
Erről a sötét, havas tájról származnak Linda Boström Knausgaard szülei, és a szerző ide, egy kis észak-svéd faluba viszi a hősnőjét, Annát. A kislány apját mentő szállítja a pszichiátriára, őt magát nevelőszülők veszik magukhoz, de hamarosan ő is zárt osztályra kerül, amikor rajta is kitör a bipoláris zavar.
Az író számára ismerős és személyesen átélt helyzet ez, ő is mentálisan beteg apa mellett nőtt fel, aki olykor magára nyitotta a gázcsapot, máskor meg arra kényszerítette a lányát, hogy órákon keresztül üljön mellett mozdulatlanul, míg végül a gyerek kínjában bepisilt. Anna makacs némasággal válaszol a neki nem tetsző körülményekre, ahogyan kislányként Linda is büntette azzal a szüleit, hogy nem volt hajlandó megszólalni. És az ő gyerekkori élménye az is, ahogyan Pallas Athénével azonosítja magát, hiszen ő is inkább az apja, mint az anyja lánya volt.
A regény rövid, drámai, fájdalmas olvasmány. Hiteles betekintést nyújt egy bipoláris beteg gondolat- és érzelemvilágába, és lehetővé teszi, hogy jobban megértsük őket, ha már segíteni nem tudunk rajtuk.
Sári Edina: Halálúton Horvátországba
Tudom, nem szabad megítélni egy könyvet a borítója alapján, de ez annyira gyönyörű, a háttérben a szép, elmosódott női arccal, előtte a romba dőlt mecsettel, hogy elsőként ez ragadta meg a figyelmemet. Másodikként pedig maga a történet, hiszen szír menekültekről nap mint nap hallunk a hírekben, a valóságban viszont a legtöbben szinte semmit nem tudunk róluk. Ez mozgatta a szerzőt is, amikor úgy döntött, megírja Dzsamila történetét.
A fiatal muzulmán tanárnőét, aki a háború és a pusztulás elől menekülve a szíriai Rakkából útnak indul, hogy eljusson egyetlen életben maradt családtagjához, a horvát Brač szigetén élő nagynénjéhez. Lehetetlen küldetés, nem is bírtam a feszültséget, bevallom, egy idő után hátralapoztam a könyv végére, hogy megnyugodjak, a lány minden megpróbáltatása ellenére célba ér a beszédes nevű, horvátul csodaszépet jelentő Lijep városában.
A könyv olvastán annyi kérdés merült fel bennem, hogy egyenesen a szerzőhöz fordultam válaszokért. Így tőle tudom, több szakértőtől is kért és kapott segítséget, hogy kiigazodjon a folyton változó közel-keleti helyzet szereplői között, és a regénye hiteles legyen.
Emellett térképeket böngészett, olvasott, és hallgatta a híreket, mert útlezárásokkal, robbantásokkal, elaknásítással nehezített úton kellett meneteltetnie a hősnőjét. És bár kezdetben a tehetetlen düh ültette oda a számítógép elé – mesélte Edina –, amiért a nemzetközi közösség nem avatkozik be a szíriai eseményekbe, „ez lassanként feloldódott egy különös, roppant erős akarásban. Abban, hogy mindenáron megmentem Dzsamilát. Így történhetett, hogy az intuíció és az empátia társul szegődött mellém, és sikerült egy autentikus történetet megírnom, amit még a Magyarországon élő, Szíriából menekült nők is könnyezve olvastak, és azt mondták, a saját sorsukra ismertek Dzsamila történetében.”
Még több cikk a témában
Női sorsok a múltból – Három könyv, három csodás történet
Hogyan éltek, hogyan öltöztek, hogyan szerettek és milyen sors adatott a nők számára az elmúlt évszázadokban? Három könyvet ajánlunk, három lebilincselő történetről.
