Raymond Carver, a „dirty realism” mestere, aki igen sűrűn foglalkozott az amerikai kis- és középosztály házassági kérdéseivel, egy ízben azt írja egy párbeszédben: „a szerelem voltaképpen abszolútum„. Carver persze szerette ütköztetni a szerelemről alkotott nézőpontokat, nem volt ez itt sem másként, és ahogy novellái főhősei, úgy a világirodalom is gondoskodik róla, hogy számos oldalról vizsgálhassuk meg a művészet egyik örök témáját, amiből egy dolog biztossá válik: a romantika ugyan változik az évek múlásával, de a szerelem, úgy fest, örök. Nézzünk is rá néhány nem is annyira tipikus példát párba gyűjtve.
Egy klasszikus…
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
A nagy Gatsby minden idők egyik legnépszerűbb regénye, melyről ma már csak közhelyekben lehet szólni, az ugyanakkor tény, hogy a jazzkorszak talán legjobb (és Hemingway szerint legelegánsabb írója) nagyszerűen ragadta meg a korszellemet és azt a jelenséget, amely aztán a romantikus irodalom egyik legfontosabb toposzává vált: természetesen az elszalasztott és soha vissza nem térő lehetőségről beszélünk. Jay és Daisy ugyan percekig megkísérli újraélni a múltat, miközben megfeledkeznek arról, hogy mennyit változott a világ, és mennyit változtak ők maguk, és hogy épp e változások rombolták le mindazt, amiből újrateremtenék kettejük álmát, ami talán soha nem is létezett.
… és egy kortárs.
David Nicholls: Egy nap
Emma és Dexter története a brit szerző karrierjének legnagyobb könyvsikere, köszönhetően a filmadaptációnak is, ami ráadásul nagyszerűen írja újra és helyezi a XXI. századba Jay Gatsby tragédiáját. Ahogy Jay és Daisy, úgy Emma és Dexter is tudja, sejti a lelke mélyén, hogy a másik az a társ, akire szüksége lehet, de életük és a világ eseményei időről-időre megcáfolják őket. A Gatsby-motívum szenzációsan illeszkedik a jelen kulisszái közé: hőseinket az ambíciók és az önmegvalósítás társadalmi kényszere is távol tartja egymástól, mígnem egy ponton már az olvasó is világosan érzi, hogy egy ilyen fogd-meg-ereszd-el-kapcsolat egyszerűen nem tartogathat boldog befejezést, mert olykor rettenetes veszteségek árán érezzük csak át igazán, mit is tartottunk a kezünkben.
Egy klasszikus…
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé
A kritika által talán leginkább elmarasztalt Hemingway-kötet, ami ugyanakkor – például – Gabriel Garcia Márquez kedvence volt. Hemingway ezúttal számot vet főhőse életével, Richard Cantwell ezredes megvívott háborúival és megélt szerelmeivel, miközben egy új szerelemhez, Renátához próbál kötődni, megkérdőjelezve saját jogát az élethez, és azt, hogy vajon az ő lelkében találhat-e még fiatal kedvese bármi szerethetőt. Hemingway maga is megvívott két háborút, ezért elsőkézből tudja, érzi, és közvetíti, mit is tesz a frontszolgálat a lélekkel, hogyan veszítjük el emberségünket és a képességet a másokhoz való feltétel nélkül kapcsolódáshoz.
… és egy kortárs.
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Doerr Pulitzer-díjjal jutalmazott remekműve a második világháború kulisszái közé vezet Marie LeBlanc és Werner Pfennig, egy vak, francia értelmiségi lány és egy náci katonai iskolában kiképzett fiatalember valószerűtlen és csodálatos kapcsolatát bemutatva. Doerr kétségkívül kapcsolódik Hemingway perspektívájához, ő azonban azt kutatja, miként nyomorítja meg már a fiatal lelket a nélkülözés, a félelem, vagy épp a német hadigépezet propagandája, és mit tehetünk, hogy e mocskos világban tiszták maradjunk. Werner és Marie ugyanúgy igyekeznek kapcsolódni egymáshoz, menedéket találni a másikban, ahogy tette azt Cantwell ezredes és Renata, a kérdés pedig az, vajon az átélt traumák mennyire gátolják meg a szeretetért való küzdeni akarást.
Egy klasszikus…
Boris Vian: Tajtékos napok
Boris Vian művét rengetegen nevezték a valaha volt legszebb, és legmeghatározóbb szerelmes regénynek. Csendes tragédiák, melankolikus hangulat, szürreális képek. Vian műve olykor abszurd, máskor szarkasztikus, szatirikus, megint máskor fájdalmasan szép telis-tele apró és jóleső szimbólumokkal. Egy irodalmi térkép, ami tulajdonképpen nem is a párkapcsolati dinamikát, hanem magát a szerelem identitását vizsgálja két fiatal pár, Chloé és Colin, illetve Alise és Chick mindennapjain keresztül, és mesterien mutatja be, miként változik meg a világ körülöttünk, miként kezdünk másként reagálni bizonyos dolgokra, amint szerelembe estünk, és az miféle lehetőségeket nyit meg előttünk.
… és egy kortárs.
Gabrielle Zevin: Világépítők
Zevin regénye hasonló mutatványra vállalkozik: az 1990-es évek játékfejlesztőinek világába kalauzol el egy különös és tragikus baráti-lelkitársi kapcsolatot festve fel előttünk. Ahogy Vian hőseinek, úgy Sam és Sadie számára is új távlatokat nyit meg társuk ösztönző jelenléte, melytől kreativitásuk valósággal szárnyakat kap. A szerző az emberi érzések és álmok fontosságát hangsúlyozza, valamint a szeretet erejét, mert ez vezethet a lélek gazdagságához, ami pedig egyfajta fegyver: ahogy Viannál, úgy itt is – az a fegyver, aminek segítségével fellázadhatunk a társadalmi elvárások nyomasztó hatása ellen, ha kell, mindent feláldozva az egyéni kifejezés szabadságáért.
Kapcsolódó cikkek:
