Az NSZK egyik szürke és bűzös külvárosából az erdőbe: ezt az utat járta be a német Peter Wohlleben, akinek nevét egyetlen természet- és könyvkedvelő embernek sem kell bemutatni. A 2015-ös, A fák titkos élete című kötetével világhírt szerzett egykori erdészmérnök hamar rájött arra, fontos küldetés megismertetni a felnőtteket a természetben fellelhető összefüggésekkel, ugyanakkor korántsem elég, úgy döntött tehát, hogy a legfiatalabbakat is megszólítja: mesekönyveivel fogja megelőzni azt, hogy a gyermekek fejében hamis kép alakuljon ki a természetvédelemről, és megmutatja nekik az erdő igazi arcát.
Jó előre leszögezhetjük, Wohlleben új mesekönyvei – jól illeszkedve az előzőekhez – messze nem csupán mesék, hanem tisztán tudományos alapokon nyugvó történetek, amelyek empátiára, természetközeliségre és kíváncsiságra nevelik a legkisebbeket,
magukba sűrítve a szerző az ökológiával kapcsolatos tapasztalatait, elképzeléseit és törekvéseit, melyektől annyira lenyűgöző olvasmánnyá vált A fák titkos élete, A természet rejtett hálózata és a sorozat további, felnőtteknek szóló darabjai.
Sőt, tovább megyek és kijelentem, hogy Wohlleben gyerekkönyvei különleges helyet foglalnak el a természetismereti – ha létezik ilyen kategória – irodalomban, hiszen sikeresen ötvözik a tudományos tényeket a mese varázsával, amire a kötetek vizualitása is ráerősít, hiszen az illusztrációkat keresztezi a természetfotókkal, ami párját ritkító mutatvány. Ráadásul egyértelmű, hogy Wohlleben nem csupán jó író, de nagyszerű pedagógus is, hiszen didaktikusság nélkül mesél állatokról, fákról és az erdő rejtélyes életéről, miközben arról sem nem feledkezik meg, hogy játékba hozza a gyerekek képzeletét és empátiáját.
Ebben segítségére van, hogy a mesékben az erdő szereplői – legyen szó bölcs bagolyról, bátor rókáról vagy éppen egy óriás tölgyfáról – nemcsak karakterként, hanem természetes környezetük részeként jelennek meg.
Ezt a köztes hangot pedig rettenetesen nehéz eltalálni, itt ugyanis a történeteknek nem csupán szórakoztatóknak és tanulságosaknak kellett lenniük, de ezeken túl – vagy talán mindezek előtt – reálisnak is. Wohlleben mesterien egyensúlyoz a két véglet között. Meséi szórakoztatnak, miközben a természet tiszteletére és szeretetére tanítanak, valósághűségükkel pedig hozzájárulnak, hogy a gyermekek az erkölcsi tanulságot még közelebb érezzék magukhoz.
Egy felgyorsult, modern, technológiával telezsúfolt világ vesz körbe minket, ahol minden egyetlen kattintás távolságra van, nem csoda hát, ha a gyerekek egyre kevesebb időt töltenek a természetben, Wohlleben könyvei ugyanakkor egyfajta hidat képeznek a városi lét és az erdő varázslatos világa között.
Az ok egyszerű: bár a felszínen e kötetek a természet szépségeiről és megóvásának lehetőségeiről szólnak, az író lépten-nyomon arra ösztönzi a fiatalokat, hogy felfedezzék saját környezetüket – mindegy, hogy abban a környezetben van épp okostelefon, vagy nincs –, és épp e felfedezés hatására megtanuljanak felelősen bánni a természeti kincsekkel. Az érzékeny ökológiai kölcsönhatásokat talán még senkinek nem sikerült ilyen érzékletesen bemutatnia.
Peter Wohlleben gyerekkönyvei a család apró kincseivé válhatnak: a természet iránti tisztelet és a környezet megóvása nem csupán téma, hanem élő üzenet ezekben a kötetekben, a szerző rajtuk keresztül egyszerre szólítja meg a gyermeki kíváncsiságot és a felnőtt felelősségtudatot.
Ez pedig épp az a kombináció, mely a gyermekekből érző, intelligens felnőtteket faraghat.
Nyitókép forrása: www.usbeketrica.com
Kapcsolódó cikkek:
