Miért olyan ellentmondásosak a húszas éveink? Egyszerre vágyunk függetlenségre és összetartozásra, szeretnénk nagybetűs felnőttek lenni, miközben még ragaszkodunk a gondtalan fiatalság utolsó morzsáihoz. Ilyenkor különösen nagy szükség van olyan történetekre, amelyek nemcsak elmesélnek valamit, de szavakba is tudják önteni mindazt, amit mi magunk még csak sejtünk.
Dolly Alderton művei pontosan ilyenek. Írásai azt az életszakaszt mutatják be, amikor a barátságaink átalakulnak, a szerelmek mindent elsöprőnek tűnnek, de múlandóak, és amikor először szembesülünk azzal, hogy az élet talán nem egy előre megírt forgatókönyv szerint halad. Könyvei ezeket a témákat lendületesen, empátiával, öniróniával járják körül. Noha nem ígérnek megoldást minden kérdésre, Alderton nem is akarja megmondani, mi a helyes út – ehelyett mellénk szegődik.
A brit író-újságíró első könyve 2018-ban jelent meg, és azóta három olyan művet tett le az asztalra, amelyek különböző módokon, de ugyanolyan érzékenyen foglalkoznak azzal, hogy mit jelent fiatal felnőttként létezni a mai világban. Ha most kezdesz ismerkedni az életművével, íme három könyv, ami különösen sokat adhat, ha a húszas (harmincas) éveidben keresed a kapaszkodókat.
Szellemek
Alderton első regénye egy olyan nő története, aki látszólag elérte, amit el kell. Nina Dean harminc körül járó sikeres gasztroszerző, aki, úgy tűnik, végre megtalálta a tökéletes férfit egy társkeresőn. A kapcsolat hirtelen és szinte zavarba ejtő intenzitással bontakozik ki – majd egyszer csak, egyik napról a másikra, a férfi eltűnik. A ghosting jelensége a digitális ismerkedés egyik legkegyetlenebb sajátossága, és Alderton ezt nemcsak hitelesen, hanem fájdalmasan őszintén jeleníti meg.
A történet azonban sokkal többről szól, mint egy eltűnt szerelemről. Metsző pontossággal mutatja be, milyen érzés, amikor az életed addigi biztos pontjai – a barátok, a család, a saját helyed a világban – lassan megváltoznak. Amikor a közeli kapcsolatok átrendeződnek, és hirtelen nem tudod, ki vagy nélkülük. Alderton mesterien játszik az árnyalatokkal: humora könnyed, de sosem felszínes, mondatai légiesek, mégis mélyre hatolnak. A Szellemek nemcsak a digitális korszak randevúinak krónikája, hanem érzékeny reflexió is a felnőtté válás nehézségeire.
Jó alapanyag
A szerző második regénye meglepő váltással férfi nézőpontból íródott. A főszereplő, Andy, a negyvenes éveihez közeledve próbálja feldolgozni egy hosszú kapcsolat végét úgy, hogy nem pontosan érti a szakítás okát. Ahogy Andy újraépíti az életét, egyre mélyebbre ás önmagában és a férfi-női dinamika sajátosságaiban. A könyv – bár kissé sztereotipikusan – rávilágít arra, hogy a férfiak és a nők milyen különböző módon kezelik a barátságokat és a szakítás utáni életet. A férfiak gyakran érzik magukat elszigeteltnek, és nehezen beszélnek a szakításról, míg a nőket hétvégi kiruccanásokra viszik a barátnőik, és végtelen órákat töltenek a történtek kibeszélésével.
Alderton írásmódja itt is eltalálja a tökéletes egyensúlyt: empatikus, de nem mentegető; vicces, de nem felszínes. Tűpontosan érzékelteti a modern szakítás utórengéseit, mint például a közösségi médián való ellenőrzés vagy a régebbi üzenetek visszaolvasása. És mindezek mögött ott van a kérdés, ami sokunkat foglalkoztat: mi van akkor, ha ő volt „az igazi”?
Kedves Dolly
Ez a válogatás Alderton Sunday Times-rovatából született, ahol éveken át válaszolt olvasói levelekre szerelemről, családról, szívfájdalomról, önbizalomról, női barátságokról és az elengedés fájdalmáról. A könyv olyan, mint egy bölcs barátnő válaszleveleinek gyűjteménye: egyszerre gyengéd és határozott, vigasztaló, de nem kertel.
A tanácsok személyesek, de sosem tolakodóak – inkább egyfajta meghívás a közös gondolkodásra. Alderton nem szeretne mindentudónak tűnni; helyette finoman, a tőle megszokott öniróniával és mély emberséggel világít rá arra, amit néha magunknak sem merünk bevallani. A Kedves Dolly nem klasszikus értelemben vett self-help könyv, hanem egy különösen szép emlékeztető arról, hogy az érzéseink létjogosultsággal bírnak, és mindig meg lehet tanulni együtt élni velük.
Nyitókép forrása: www.harpersbazaar.com
Kapcsolódó cikkek:
