A semmiből tűnt fel az év egyik legkülönlegesebb és legaktuálisabb debütregénye. Bíró Kincső Medúzalány című kötete a napokban jelent meg a Magnólia Kiadó gondozásában. Abúzus és testszégyenítés, némi romantikus felhang egy rendkívül friss kortárs történetbe ágyazva, csipetnyi mágikus realizmussal körítve. Mi köze egy egri falfirkának vagy Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című művének a regény születéséhez, kinek szól elsősorban a történet, és milyen tanácsokkal látna el valakit, aki most látna neki első regénye megírásának? Többek közt ezekről is beszélgettünk a szerzővel.
Egészen különleges történet lett az első regényed, volt esetleg egy konkrét esemény, amire visszavezethető a kötet megszületése?
Egy esti séta során Egerben találtam egy falfirkát: Ronda zene ronda embereknek. Akkor született meg a fejemben a Rosszindulatú Daganat, a regényben szereplő punk banda, illetve a helyszín.
Eger tökéletes „díszlet” a történethez, könnyedén bele tudtam illeszteni a karaktereket, akik addig csak egy üres térben lebegtek.
Az Eszterházy Egyetemen van olyan szak, amelyik Olivért érdekli és olyan is, ami Leilát. A zenekar koncertjeinek is találtam helyszínt, illetve a majdnem-randevúknak. Szeretem ezt a várost, jó érzésekkel tölt el, hogy itt lakhatnak a szereplőim.
A főszereplő, Leila különleges „átka” egy rendkívül egyedi, ugyanakkor szimbolikus motívum. Mi inspirálta ezt a képességet?
Sokat boncolgattam azt a kérdést a fejemben, hogy a szépség inkább átok, mint áldás. Rengeteg nagyszerű film és könyv készült ebben a témában, de én egy új nézőpontból szeretném megmutatni, milyen ijesztő dolog a legszebbnek lenni a világon.
A regényben is említett Neon Démon című film nagy hatást gyakorolt rám, valamint Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regénye, illetve Ito Junji mangája, a Tomie. Az utóbbi két történet gyönyörű szörnyetegekről szól, akik mások hatására váltak azzá, Leila képessége azonban másokat „változtat szörnyeteggé”.
Nagyon hiteles és őszinte hangon szólal meg a regény, mennyire tekinthető önéletrajzinak a cselekmény?
Leila hangja minden nő hangja. Minden olyan nő hangja, akit elnyomtak vagy bántottak. Azt szerettem volna elérni, hogy annyira őszinte hangon szólaljon meg, hogy az olvasó elfelejtse, hogy Gyöngyössy Leila nem egy valódi személy. Olivér szintén olyan problémáknak ad hangot, amelyekkel sok fiatal küzd. Az érzelmi munkától való eltávolodást, kötődési problémákat és az elszigetelődést Olivér bőrén keresztül tapasztalhatja meg az olvasó.
Hogyan illesztetted össze a valóságos élményeidet a fikcióval úgy, hogy egyik se sérüljön?
Azt gondolom, hogy azok a dolgok, amelyeken Leila keresztülmegy, a legtöbb nő számára ismerősek.
A dudáló kamionok; a fütyülés az utcán; az első alkalom, amikor szóvá teszi számunkra az édesanyánk, hogy ne mászkáljunk többet otthon hiányos öltözetben az apánk előtt; az elvesztegetett vagy éppen elrabolt első csók; az első szexuális együttlét utáni bűntudat.
Leila nem csupán egy karakter, ő egy kicsit minden nő egy személyben. Minden női élmény és női fájdalom.
Hogyan hatott rád érzelmileg a regény megírása?
Nagyon szerettem Leilát és Olivért, örülök, hogy életet adhattam nekik. Remélem az olvasók szívéhez is elérnek majd.
Mindketten gyógyultak egymás hatására, én is gyógyultam velük. Rajtuk keresztül beszéltem olyan dolgokról, amelyekről nem feltétlenül merünk beszélni.
A Medúzalány története több szálon is a vágy és az önazonosság kérdését boncolgatja. Miért ilyen fontos neked ez a téma?
Azt hiszem, még napjainkban is rengeteg nő küzd azzal, hogy szégyelli a saját vágyait, ennek a témának egyszer biztosan szentelek egy teljes regényt. Ami pedig Olivér nézőpontját illeti, ő azért enged nehezen a vágyainak, mert fél, hogy kötődni fog. Olyan formában szeretném tálalni az intimitást és az erotikát, hogy az ilyen jellegű jelenetek előrébb vigyék a cselekményt és hozzátegyenek valamit a karakterekhez. Ez az ábrázolásmód nem öncélú, mindenkinek szól, aki nehezen kapcsolódik a saját érzelmeihez és vágyaihoz.
Az intimitásnak természetesnek kellene lennie, illetve értéknek, de azok, akiket szexuális bántalmazás ért, az ilyesfajta kapcsolódást gyakran teherként, vagy kényszerként élik meg. A Medúzalányban egy ilyen jellegű funkciót is kapnak az intim jelenetek: megmutatják, hogyan válik rémálommá valami, aminek örömöt kellene szereznie.
Az alkotás rendkívül intim folyamat, és ennek eredményét most először tárod a nagyközönség elé. Milyen visszajelzést remélsz az olvasóidtól?
Célom, hogy sok nőhöz eljussanak a szavaim, mert a nők ellen irányuló erőszak az egyik központi témám. Számomra az lenne a legnagyobb siker, ha azok a nők, akik elolvasták, és érintettek a témában, nem éreznék magukat annyira egyedül, vagy elindulnának a gyógyulás útján.
Mit tanácsolnál annak, aki most kezdene neki az első regényének?
Szerintem a művészet nem lehet teljesen öncélú, számomra fontos, hogy olyan témákhoz nyúljak, amelyekről fontos beszélni.
Írni kell, mindig szükség lesz könyvekre, és olyan dolgokról kell írni, amik fontosak.
Kapcsolódó cikkek:
