Négy hónapja áll a katolikus egyház élén XIV. Leó pápa, akinek fordulatos életútja Chicagóból Perun át vezetett a Vatikánba. Ki ő, hogyan vezeti majd a katolikus egyházat, és mit gondol a világ legégetőbb problémáiról? Rónay Tamás XIV. Leó – A remény pápája című könyve ezekre a kérdésekre is igyekszik választ találni.
2025. május 8-án 19 óra 12 perckor Dominique Mamberti francia bíboros, a bíborosi testület protodékánja kilépett a római Szent Péter-bazilika középső erkélyére, hogy bejelentse a hírt, amelyre a világ akkor már két napja várt. A fehér füst egy órával korábban felszállt, így abban biztos lehetett a Szent Péter téren összesereglett hatalmas tömeg, hogy a konklávé döntésre jutott, ám a legfontosabb kérdésre – ki lesz a katolikus egyház következő vezetője – még nem tudták a választ.
„Nagy örömöt hirdetek nektek! Van pápánk! Őeminenciája és Őméltósága Robert Francis Prevost, a Római Anyaszentegyház bíborosa, aki magának a XIV. Leó nevet választotta” – jelentette be Mamberti bíboros.
Miközben XIV. Leó a Könnyek szobájában magára öltötte pápai ruháját, milliók kerestek rá a nevére, hogy megtudják, ki is az új egyházfő. Rónay Tamás Vatikán-szakértő, a Népszava külpolitikai rovatvezetőjének rekordsebességgel, a pápaválasztást követő tíz napban megírt könyve, a XIV. Leó – A remény pápája is erre tesz (sikeres) kísérletet.
Az alapos és kifejezetten olvasmányos kötet a legfontosabb kérdésekre igyekszik választ adni: vajon az amerikai kontinensről másodikként érkezett egyházfő eszméiben is követi majd elődjét, Ferenc pápát?
Esélynek vagy veszélynek tartja az egyház szempontjából a mesterséges intelligencia térnyerését? Milyen lesz a kapcsolata a világ vezetőivel, például Donald Trumppal? Mit gondol Gáza helyzetéről vagy az ukrajnai háborúról?
Rónay Tamás a világ- és egyházpolitikai összefüggések mellett végigvezeti az olvasókat azon a fordulatos életúton is, amely Chicagóból a Vatikánig vezetett. Kiderül például, hogy Leó pápa apai nagyapja a 20. század elején Szicíliából vándorolt ki az Egyesült Államokba, míg anyai nagyapja a Karib-térség Hispaniola szigetéről származott. Megtudhatjuk azt is, hogy a pápát gyerekkorában Bobnak vagy Robnak szólították, és hogy nagyon szeretett monopolyzni, illetve fogócskázni. Már fiatalkorától kezdve papi szolgálatra készült, 1977-ben matematikai alapdiplomát szerzett az Ágoston-rendi egyetemen, a Villanován (ahol egyébként órákon át zúgtak a harangok, amikor kiderült, hogy egykori hallgatójuk vezetheti a katolikus egyházat), majd novíciusként csatlakozott a szerzetesrendhez.
A kötet a hosszú latin-amerikai misszióra is kitér: Peruban, egy politikailag vészterhes időszakban Prevost a párbeszédért, a szegények felkarolásáért és az emberi jogok tiszteletben tartásáért harcolt.
A remény pápája ugyanakkor nem lehetne teljes, ha nem engedne bepillantást a világ egyik legtitokzatosabb „döntéshozó testületének” működésébe. Milyen viták zajlottak Michelangelo freskói alatt a Sixtus-kápolnában, miután elhangzott az „extra omnes” – vagyis „mindenki távozzon” – felszólítás, és a pápaválasztó bíborosok magukra maradtak komoly feladatukkal? Kik lehettek még az esélyesek a két napig tartó konklávén? És az egyik legérdekesebb kérdés: vajon számított-e Prevost arra, hogy őt választják egyházfővé?
Kapcsolódó cikkek:
