Afroamerikai író– és költőnő, polgárjogi aktivista. A georgiai Eatontonban született 1944-ben. Walker gyermekkorában az úgynevezett Jim Crow-törvények még érvényben voltak. A törvény értelmében elfogadottnak minősült a faji szegregáció a déli államok területein. Amikor betöltötte a negyedik életévét, édesanyja iskolába íratta, ugyanis hitt abban, hogy lányának képeznie kell magát.
1952-ben egyik bátyja légpuskával véletlenül megsebesítette az egyik szemét. Kocsi híján szülei nem tudták rögtön kórházba vinni, és mire egy hét után orvoshoz kerültek, addigra a fél szemére megvakult. A baleset után keletkezett csúnya forradás miatt az addig társaságkedvelő lány visszahúzódó, szégyenlős lett. Miután gyakran megbámulták, olykor kigúnyolták, vigasztalásul az olvasásba és a versírásba menekült. Az egyetem befejezése után 1967-ben férjez ment egy fehér polgárjogi ügyvédhez, majd a Mississippi állambeli Jackson városába költöztek, ahol állandó zaklatásoknak voltak kitéve a Ku-Klux-Klan által.
Első regényét 1970-ben adták ki, ezt követte a második 1976-ban, ám az igazi áttörést a magyarul is olvasható Kedves Jóisten! (más fordításban: Bíborszín) 1982-es regénye hozta meg számára. Művét Pulitzer-díjjal jutalmazták.
A könyvből később filmadaptáció is készült, melynek köszönhetően Walker neve még ismertebb lett. A regényeken túl jó pár novella-, vers– és esszégyűjteményt publikált.
Részt vett számos polgárjogi megmozdulásban, háborúellenes tüntetéseken szólalt fel.
