Ha kimondjuk, hogy Dömdödöm, szinte azonnal megérkezik a képzeletünkbe egy különös, otthonos világ is: néhány hang, egy kedves figura, és az érzés, hogy létezik egy hely, ahol a „nemnormális” az értékes és különleges. Lázár Ervin 1936. május 5-én született.
Lázár Ervin gyerekkorom meghatározó meséit írta, ma nem lennék az, aki, ha nem ismerem A Négyszögletű Kerek Erdő vagy épp Szegény Dzsoni és Árnika történetét. Meséi pedig nemcsak a 80-as, 90-es években felnőtt embereknek jelentenek sokat, a mai gyerekek is mélyen kapcsolódnak az olykor furcsa, de nagyon szerethető karakterekhez. Lázár Ervin meséi azért maradtak elevenek, mert játékosak, szelídek, közben mélyen emberiek, és úgy beszélnek a szabadságról, a szeretetről és a kívülállóságról, hogy egyetlen korosztály sem érzi kirekesztve magát.
„A családom, az egy csoda volt”
Lázár Ervin Budapesten született, de gyerekkorának fő helyszíne Alsórácegrespuszta volt. Édesapja, Lázár István uradalmi intézőként dolgozott, de a család számára a Rákosi-korszak nehéz éveket hozott: az egykor jómódú családot 1951-ben kilakoltatták és osztályidegennek minősítették, hiába lettek szegényebbek sok helybéli lakosnál. Ez a kényszerű költözés Tüskéspusztára, majd a vidéki tapasztalatok egész életművében tovább éltek, a gyerekkorára azonban nagy szeretettel emlékezett: „A családom, az egy csoda volt a maga nemében. Olyan volt, mint egy szeretet-gömb, ami körülvesz” – mondta az író egy interjúban.
A szerző azonban nem mesékkel, hanem újságíróként kezdte pályafutását: az Esti Pécsi Naplónál és a Dunántúli Naplónál is dolgozott, ahol a riport műfaja állt hozzá a legközelebb, de szatirikus, leleplező cikkeket is publikált Cerka Gabi és Plajbász Karcsi álneveken.
A meseírói hírnevet az 1973-as A Hétfejű Tündér, majd A Négyszögletű Kerek Erdő hozta meg számára. Amit pedig csak utólag tudtunk meg, miután már elvarázsoltak bennünket írásai, hogy Lázár Ervin meséi és valósága milyen mélyen összefonódtak. Mikkamakka neve például eredetileg Miska macska lett volna, de a lánya nem tudta helyesen kiejteni a szavakat, a nyelvi „bakugrásból” pedig irodalmi név lett. A dörzsölt, furfangos Vacskamati karakterét pedig Lázár Ervin egyenesen a saját feleségéről, Vathy Zsuzsa írónőről mintázta. Vathy Zsuzsa elmondása szerint férjétől tanulta meg, hogy szeretet nélkül az ember csak lézeng a világban.
A lélek derűje
Bár a gyermekirodalomban szerzett hírnevet, 1971-ben egy felnőtteknek szóló parabolaregényt is írt A fehér tigris címmel. A történetben a főhős mellé egy természetfeletti erejű fehér tigris szegődik, amellyel Makos Gábor korlátlan hatalmat kap. Lázár Ervin ezen a történeten keresztül mutatta be a hatalom romboló természetét. Ahogy a főhős egyre gonoszabb célokra, mások gyötrésére használja az állatot, a varázslatos tigris elkezd szürkülni, szomjat érezni és mindennapivá válni. Ez a mű is bizonyítja, hogy írásainak középpontjában mindig a morális értékek és az emberi esendőség állt.
Lázár Ervin meséiben érződik, milyen jól érti a gyerekeket, milyen sokat tanult tőlük élete során, a történetekben nincs leereszkedés, van viszont humor és tűpontos emberismeret. Azt vallotta, hogy a jó meséhez elsősorban a lélek derűjére van szükség.
A kritikusok és az olvasók régóta szeretik, mert életművében nincs éles határvonal a gyerekeknek és a felnőtteknek szóló irodalom között, történetei így több generáción át üzennek és segítenek az olvasóknak felismerni a valódi, az emberi, a felszín alatt rejlő értékeket. Lázár Ervin világa a szerző születése után kilencven évvel is aktuális, szórakoztató, elgondolkodtató és nagyon szerethető.
Kapcsolódó cikkek:
