Virginia Evans első regénye, A levélíró egy 73 éves nő levelein keresztül mesél el egy egész életet. Egy asszony története bontakozik ki előttünk, aki miközben továbbra is kapcsolatot keres a körülötte és a múltjában élőkkel, lassan arra is rákényszerül, hogy végre szembenézzen évtizedeken át elhallgatott titkaival. A különleges formátumú regény az idei év egyik nagy irodalmi sikere, 2026-ban elnyerte a Women’s Prize for Fiction díjat, és hamarosan Jane Fonda főszereplésével a filmvásznon is viszontláthatjuk. A Libri kínálatában szeptember 21-étől elérhető, és itt már előrendelhető.
Sybil sokféle szerepben élte meg az életét, volt feleség és anya, épített figyelemre méltó jogi karriert, most pedig visszavonultan, egyedül él. Amikor megismerjük, éppen azzal a lesújtó hírrel kell barátkoznia, hogy fokozatosan elveszíti a látását. Ez különösen nehéz számára, hiszen szenvedélyes olvasó és megrögzött levélíró, aki mindig is úgy érezte, hogy a gondolatait pontosabban és őszintébben tudja papíron, mint szóban kifejezni. Minden nap több órát tölt levelezése intézésével, üzeneteit pedig nemcsak a hozzá közel állókhoz intézi, de olyanokhoz is, akik kívül esnek a mindennapjain. A testvére, a legjobb barátnője vagy a gyerekei mellett szomszédoknak, egyetemi professzorának, de még azoknak az íróknak is küld levelet, akiknek a könyvei fontosak számára.
A levelezésből pedig lassan kirajzolódik egy egész élet.
Először egy éles nyelvű, művelt, idős nő hangját halljuk, akit nem feltétlenül könnyű azonnal megkedvelni, aztán ahogy a levelek között egyre több ember és történet jelenik meg, úgy tárul fel előttünk főszereplőnk különleges és gazdag múltja. A levelek által fény derül egy régi, fájdalmas történetre, amellyel Sybil évtizedek óta nem tudott megbirkózni, most azonban úgy érzi, nincs több lehetősége a halogatásra. Egy múltbeli veszteség, egy széthullott család és az évtizedeken át hordozott bűntudat elszigetelte a világtól. Most, hogy a látása egyre inkább korlátozza, ideje döntenie: szembenéz-e a múlttal, és elérkezik ahhoz a levélhez, amelyet évek óta ír, ám soha nem küldött el.
Irodalomrajongók számára kiemelendő, ahogyan Sybil olvasmányai is a történet részévé válnak. A levélíróban számos jól ismert klasszikus és modern könyv kerül szóba, Sybil ráadásul nemcsak elolvassa ezeket, hanem beszélget is a szerzőikkel. Levelet ír Joan Didionnak a gyászról, Diana Gabaldonnal az Outlanderben szereplő intim jelenetek mennyiségéről vitatkozik, Larry McMurtryt pedig Az árva galamb harmadik olvasása után keresi meg, hiszen számára ez sorsfordító mű. Olvasóként kevés izgalmasabb dolog van annál, mint amikor egy kedvenc könyv szerzőjével folytatott levelezésbe pillanthatunk be, a képzeletbeli válaszokon keresztül pedig egyszerre találkozhatunk az általunk ismert író hangjával és Sybil személyiségével.
A levélíró formája elsőre szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik: hogyan lehet kizárólag leveleken keresztül mélyen megismerni egy ember életét? Virginia Evans azonban olyan tudatossággal használja a levél műfaját, hogy hamar elfelejtjük, mennyire szokatlan módon meséli a történetet.
Sybil élete mellett számos más emberi kapcsolat is kirajzolódik a regényben, miközben egy olyan világot is más szemmel kezdünk látni, amely ma már szinte teljesen ismeretlen. A kézzel írt levelek lassúságát és személyességét képtelenség egy SMS-sel kiváltani. A levélíró pedig egész biztosan meghozza a kedvünket ahhoz, hogy magunk is tollat ragadjunk, és olyan gondolatokat vessünk papírra, amelyeket túl értékesnek érzünk ahhoz, hogy egy üzenetben mondjunk el.
Kapcsolódó cikkek:
