Nemrég jelent meg Vigh Bori Bárhonnan című könyve, amelyben egy szokatlan, de nagyon is szerethető életformáról, a biztonság fontosságáról és arról is ír, hogy a szabadság tulajdonképpen választás kérdése. 2015 óta él helyfüggetlenül: korábban Backpacker Boriként blogolt, majd digitális nomád lett, később pedig a Nomad Cruise, egy digitális nomádoknak, távmunkásoknak és online vállalkozóknak szervezett hajóút egyik vezetője. Tíz év alatt minden kontinensen megfordult, közben pedig arra is rájött, hogy a szabadság nem a tengerparti koktélnál kezdődik, hanem a tudatos döntéseknél, a pénzügyi tervezésnél és az önismeretnél.
Sokan a digitális nomád életet automatikusan a kötetlenséggel azonosítják. Mi az, amit szerinted kívülről gyakran félreértenek ezzel az életformával kapcsolatban?
Amikor digitális nomádokra gondolunk, általában a tengerpart, a koktél és a pálmafák jutnak eszünkbe, meg az, hogy mindenhová mezítláb járunk. Ebből viszont szinte semmi sem igaz. Ez inkább egy metafora arra, amikor a szabadságot és a munkát egyetlen képben akarjuk megjeleníteni. Mi valójában ott dolgozunk, ahol van légkondi és internet.
A könyvben azt írod, hogy idővel rájöttél: a helyfüggetlenség önmagában nem jelent szabadságot. Mi hiányzott még ahhoz, hogy valóban szabadnak érezd magad?
Nehéz eljutni erre a szintre anélkül, hogy átgondolnád a pénzügyeidet és azt, hogyan tudsz munkát szerezni.
A tudatos élet kialakítása tehát rengeteg munkával jár, cserébe viszont szabadságot ad.
Sokszor hallom a barátaimtól, ismerőseimtől, hogy „el kell kéredzkedniük”, ha el szeretnének menni az orvoshoz, vagy kiszaladnának ügyet intézni. Ez a kifejezés a mai napig velünk van. Persze van, aki ebben jól érzi magát, és számára ez így teljesen rendben van. Vállalkozóként viszont nekünk kell meghoznunk a döntéseket: mi fizetjük be a saját adónkat, és mi osztjuk be az időnket. Tulajdonképpen végigmegyünk egy olyan rendszeren, amelyben mindig van mellettünk egy felettes, aki dönthet helyettünk: először az óvónő, aztán a tanár, később a főnök. Van, akinek ez teljesen megfelel, sőt kényelmes is. Én viszont nehezen viselem, ha más mondja meg, mit csináljak.
Fotó:Csapó András
A szabadságnak négy dimenzióját említed: térbeli, időbeli, anyagi és belső szabadságot. Ezek közül melyikkel küzdöttél meg a legtöbbet a saját életedben?
A belső szabadsággal dolgozom a mai napig a legtöbbet, és szerintem a többség így van ezzel. El is neveztem a belső hangomat Ildikónak, hogy legyen egy karaktere. Ő elég hangosan tud velem kiabálni arról, hogy mit, hogyan kellene csinálnom, vagy hogy le vagyok maradva.
Ha viszont a kötet fő üzenete átjön, vagyis az, hogy van választásod, és ahol vagy, az is egy választás, nem csupán a sodródás következménye, már sokat nyertünk. Mindig az a kérdés, hogy önazonos-e az, amiben vagy.
Az igazi szabadság szerintem a biztonságban gyökerezik. Nem a félelem vezérel, ha elég információ áll rendelkezésemre, és tudok tervezni. Tim Ferrissnek van erre egy módszere, a Fear Setting, amelyben végigveszi, hogy milyen félelmek tartják vissza. Ez egy írásos döntéshozatali gyakorlat, amelyben a félelmeidet három oszlopba rendezed: mi a legrosszabb forgatókönyv, hogyan előzheted meg, és hogyan tudnád helyrehozni. Ezt összeveted a cselekvés lehetséges előnyeivel és a nem cselekvés hosszú távú költségével, hogy a homályos, túlzó félelmek helyett racionálisan lásd: a kockázat kezelhető, a tét pedig gyakran az, hogy ha nem lépsz, évekkel később rosszabb helyzetben leszel, mintha most cselekednél. A négyféle szabadságot persze egyszerre nem lehet maximálisan üzemeltetni, de már az is nagy eredmény, ha valaki tesz egy lépést a helyfüggetlen élet felé.
Tizenöt év helyfüggetlen élet után mi az, amit ma már egészen másképp csinálnál, mint az elején?
Korábban lettem volna tudatosabb anyagi szempontból. Magyarországról elindítani ezt sokkal nehezebb volt, mint egy németnek vagy hollandnak. Éppen csak kilábaltunk a rendszerváltásból, de a mai napig máshonnan indul egy magyar ember. Ugyanakkor ez a rezilienciát is segítette: például kemény függőágyakban aludtam, szóval ez a tapasztalat is hasznos volt. De a kiadásaimat tényleg vezethettem volna sokkal tudatosabban.
És mit javasolsz annak, aki most indítana el egy online vállalkozást magyarként?
Ez egy kicsi piac, könnyen hozhatunk be jó ötleteket külföldről, kevés a konkurencia, szóval nem muszáj rögtön nemzetközi szinten gondolkodni. Itt például hívnak podcastokba, keresnek újságírók, van egy óriási érdeklődés, szóval jobb nagy halnak lenni egy kis akváriumban, mint fordítva. Érdemes elkezdeni itthon is, sőt!
Milyen rutin tudja fenntartani ezt a biztonságérzetet?
Ha valaki más rutinját akarod utánozni, az már eleve rossz, de ha jobban érzed magad attól, hogy reggel elmész futni, az rendben van. Viszont mindig tudd, miért csinálod: azért edzel, mert tudod, hogy jobban leszel tőle mentálisan és fizikailag is. Ennek mentén kell rutint kialakítani, mert a rutin valóban elengedhetetlen a célok eléréséhez. Mi az aktuális cél? Akár egy bakancslistás dolog is lehet, mondjuk, hogy el szeretnél menni Dél-Amerikába. Szóval először mondjuk keresel egy mellékállást, az álmokból célokat csinálsz, és a rutinnal éred el a célt.
Van visszaút egy ilyen típusú életből?
Egy spektrumon érdemes gondolkodni, mert lehetsz úgy is szabad, hogy egy szobában szeretnél tölteni napi 8 órát, vagy akár egy egész életet. Az a fontos, hogy megtaláljuk azt az életet, amire vágyunk. Szóval van visszaút, de nem biztos, hogy visszaútnak kell nevezni. Inkább arról van szó, hogy az ember idővel mást ért szabadság alatt.
Nekem volt egy pont, ahol az utazást tettem egyenlővé a szabadsággal. Nicaraguában, egy kis függőágyban azon kaptam magam, hogy kiadó lakásokat nézegetek. Napokkal később jöttem rá, hogy haza szeretnék menni, vagy szeretnék egy bázist. Szóval ez folyamatosan változik, el kell fogadnom, hogy bizonyos életszakaszok néha mást és mást kívánnak.
Kapcsolódó cikkek:
