Nehéz témák, sötét világok, kilátástalan helyzetek. A disztópiák sosem számítottak könnyed olvasmánynak, mondanivalójuk azonban nagyon is fontos. 4+1 komor könyv, ami garantáltan elgondolkodtat.
Az éhezők viadala és a Dűne találkozása
Talán azt hiszed, elég történetet olvastál már elkeseredett hősökről, akik az ellenség soraiba épülve esküdnek fel a népüket megnyomorító rendszer ellen, aztán valahogy mégis két tűz közé kerülnek. Pierce Brown könyveit mégsem érdemes kihagyni.
Darrow bányász a Marson, életét minden nap egy szebb jövőért kockáztatja. Ebben a társadalomban azonban az embereket kasztokra osztják: a hierarchia csúcsán a naprendszer uralkodói, az Aranyak állnak, míg alantas Vörösként Darrow sorsa a rabszolgaság. Amikor azonban szembesül a népét nyomorba taszító hazugsággal, Darrow Aranynak álcázza magát, hogy a fennálló rend ellen törjön.
Brown komplex világépítésének és karaktereinek – no meg izgalmas bolygóközi csatajeleneteinek – hála nehéz leállni az első könyv után. A jó hír az, hogy nem is kell: a Vörös lázadás-sorozat két trilógiából áll, a hetedik, befejező kötet pedig idén érkezik.
Krimi az űrben
A detektívregényeket mindenki szereti, Yume Kitasei azonban csavart egyet a témán. A Vándorló csillagok hősének, Asukának nem máshol, mint egy, a mélyűrben vándorló űrhajón kell nyomoznia.
A félig amerikai, félig japán Asuka különleges küldetésen jár: űrhajója egy nemrég felfedezett bolygó felé tart, ahol fiatal nőtársaival együtt az lesz a dolguk, hogy mesterséges megtermékenyítéssel gyermekeknek adjanak életet, ezáltal biztosítva az emberiség jövőjét. Amikor azonban egy robbanás hármukkal végez, Asukára hárul a feladat, hogy bebizonyítsa ártatlanságát, és felfedje a merénylő kilétét, mielőtt túl késő lenne.
Itt élned, halnod kell
Képzeljünk el egy birodalmat, ahol a föld nem ereszti az embereket. Ha valaki elhagyja a horgonyhelyét, azaz a területet, ahol született, összeroppan. Egyedül azok vándorolhatnak az egymástól távol eső kis falvak között, akik a vízen születettek vagy terhes nők. Így a férfiakon, akiktől a mágia ajándékát is megtagadták, a varázsolni tudó termékeny nők uralkodnak. A sötét és igazságtalan világ határait nehéz feszegetni, Vazil, Helga és Lars mégis megpróbálják.
Moskát Anita könyvét nehéz kategorizálni: egyszerre fantasy, disztópia, mágikus realizmus és kortárs regény a női testről. Magával ragadó mondatai elemi erővel, horgonyként ragadják meg az olvasót már az első oldalon, hogy aztán soha ne eresszék.
Az egészség diktatúrája
A legtöbb disztópia általában lepukkant és koszos, Juli Zeh világa azonban makulátlan és higiénikus. A Corpus delicti társadalmát a Módszer uralja. A Módszer mindenki életét és érzelmeit szabályozza: megmondják mit ehetsz, mennyit kell sportolnod, és kit szerethetsz.
Mia biológus, és egészen addig töretlenül hisz a Módszerben, amíg egy hamis ítélet miatt el nem veszíti öccsét. Ezután kutatásba kezd. Nem forradalmat akar, csak az igazságot – azonban úgy fest, a kettő nagyon is elválaszthatatlan egymástól.
Juli Zeh nemcsak író, de nemzetközi jogász is. Nem csoda hát, hogy könyve szereplői tárgyalóteremben vitáznak egymással a szeretetről és a döntés szabadságáról. Legalább annyira felkavaró, mint amennyire szokatlan.
Amiről a jég mesél
A finn Unni semmit sem szeret jobban a jégnél: nem meglepő, hogy felnőttként gleccserkutató válik belőle. A dán nevelőszülőknél nevelkedett Jon pedig azért tér vissza a gleccserek földjére, hogy megértse múltját és a népét ért traumákat. Kettejük igazságkeresésén és találkozáson keresztül mi is betekintést nyerhetünk az örök hó birodalmába, amely a környezettudós-író, Inkeri Markkula kedvenc terepe.
Bár hagyományos értelemben nem tekinthető disztópiának, A soha fel nem engedő föld megrázóan közelíti meg a klímaváltozást és annak a társadalomra gyakorolt hatását. Lassú, elgondolkodtató mondatai minket is arra ösztönöznek, hogy egy kicsit lassítsunk le, és próbáljunk meg máshogy, őszintén tekinteni magunkra és a minket körülvevő világra.
Kapcsolódó cikkek
