A könyvpiac évről évre próbálja újra kitalálni önmagát, de vannak kötetek, amelyek egyszerűen kilógnak a sorból: nem harsány botrányokkal vagy műfaji trükkökkel, hanem azzal, hogy váratlanul átrendezik az olvasói perspektívát. Az idei megjelenések között több ilyen meglepetésszerű mű akadt, amelyek nemcsak témájukban vagy formájukban merészek, hanem abban is, ahogyan rákérdeznek a saját műfajuk alapjaira. Van, aki a klasszikus irodalomhoz nyúl; más a videojátékok logikáját fordítja ki; és olyan is, aki a hatalmi átrendeződések lélektanát vesézi ki akár történeti, akár narratív elemekkel, és persze ott a személyes múlt és a történelem összefonódásának sötét árnyéka is. Ez az öt könyv más-más irányból közelít, de közös bennük, hogy megbillentik az elvárások közé szorított olvasói rutint, és emlékeztetnek rá: a meglepetés a jó irodalom egyik legmakacsabb és legnagyobb erénye.
Percival Everett: James
Everett Pulitzer- és Nemzeti Könyvdíjas regényének korábban hosszabb írást szenteltünk, de felkívánkozik e listára is. A James azzal lep meg, hogy a jól ismert Huckleberry Finn kalandjai mellékalakját, a gyakran sztereotip módon ábrázolt Jimet, egy tanult, retorikában jártas, titokban olvasó és gondolkodó férfiként mutatja be. James éjjeli „intellektuális életét” sosem látjuk Twainnél, itt viszont ettől kap valódi mélységet. A regény nem egyszerű ellenbeszéd: Everett szatirikus precizitással boncolja a rabszolgaság ábrázolásának hagyományát, és ezzel új fényt vet arra, hogyan működik a klasszikus amerikai irodalom maga is, mint egy nagy ideológiai gépezet.
Matt Dinniman: Dungeon Crawler Carl – A kazamata hőse
Dinniman immáron hét részre duzzadt sorozata életre hívta és köztudatba építette a litRPG műfaját. Hogy mitől egyedi? Dinniman a posztapokaliptikus reality show eleve őrült ötletét csavarja még tovább: a pályák brutális kreativitása, a rendszer kegyetlen logikája és főszereplőnk, Carl szarkasztikus narrációja egyaránt feszegetik az olvasói elvárásokat. A macskából influencer-sztárt csináló idegen médiabirodalom vagy a bossfightok groteszk koreográfiái egyszerre parodizálják a videojáték-kultúrát és mutatják meg, milyen gyorsan csúszik át a szórakoztatás embertelenségbe. Avagy egy brutális, hardcore Ready Player One Deadpool narrációjában.
Fríða Ísberg: A jelölés
A „morális mérés” ötlete – egy kvázi-pszichológiai teszt, amelynek eredménye befolyásolja a munkavállalást, a hitelességet, a társas kapcsolatokat – hátborzongatóan ismerős, mondhatni klasszikus disztópia-recept. Ísberg meglepetése abban rejlik, hogy nem nagy totalitárius képeket fest, hanem azokat az apró banális helyzeteket mutatja meg, amikor egy rossz pontszám valakit kiszorít a közösségéből, vagy amikor a teszt eredménye maga állítja fel, vagy állítja át valaki személyes identitását. Ettől a könyv egyszerre társadalomkritika és intim lélektani vizsgálat: a szégyen, az önigazolás és a megfelelési kényszer finoman rajzolt mechanikája. Mondhatjuk, hogy ezek egy jó disztópia alapelemei, melyek így festenek 21. századi kivitelben.
Paul Lynch: A próféta éneke
A regény egyik legerősebb meglepetése a regény formáját adó írói döntés: a tagolatlan, folyamatos mondamód ritmusával Lynch olyan szorongató közelséget teremt, hogy szinte levegőt venni sincs idő. Mintha az olvasó a szereplőkkel együtt sodródna az ír demokrácia fokozatos militarizálódásába, és tudja, hogy nincs fék, mely meggátolná a következményeket. Ami először csak apró adminisztratív szigorítás, az később családokat szétszakító rendőrállammá fejlődik minden átmenet nélkül. Lynch nem apokaliptikus látványosságokkal dolgozik, hanem a kollektív lassú leépülés hétköznapiságával, ami éppen attól meglepő, hogy túlságosan is valósághűnek tetszik.
Bettina Göring és Melissa Müller: Drága bácsikám
Transzgenerációs traumák? E kifejezés egész máshogy cseng, ha a vérvonaladon megtalálható az egyik leghírhedtebb náci háborús bűnös. Bár nem az első hasonló tematikájú kötet az elmúlt évekből, megrendítő ereje abból fakad, ahogy Bettina Göring saját családján belül vizsgálja meg Hermann Göring örökségét. Egy meghatározhatatlan természetű terhet, amellyel együtt élni nem lehet, mégis egész életre szóló megbélyegzettséget jelent. A meglepetés nem a botrányos részletekben, hanem a pszichológiai feltárás pontosságában rejlik: hogyan épül be egy totalitárius múlt a családi kommunikációba, a hallgatásokba, abba a titkolt szégyenkezésbe, mellyel nap mint nap együtt kell élni. A kötet rávilágít, milyen lassú és fájdalmas folyamat a saját történet visszakövetelése egy olyan névtől, amelyre egész Európa borzongva emlékszik vissza.
Kapcsolódó cikkek:
