Habár a kasszasiker és az elismerő kritikák miatt várható volt, hogy a 96. Oscar-gálán több borítékban is az Oppenheimer címe lapul majd, arra talán a rendező-forgatókönyvíró-producer Christopher Nolan sem számított, hogy legújabb alkotása tizenhárom jelölésből hetet is díjra vált majd, hiszen többek között olyan versenytársakkal szálltak harcba a szobrokért, mint a Szegény párák, a Megfojtott virágok, a Maestro vagy az Oppenheimerrel egy időben bemutatott Barbie. A mozipénztárakkal ellentétben a díjszezonban már aligha beszélhetünk Barbenheimer-jelenségről: Christopher Nolan és stábja a Golden Globe-, és a BAFTA-átadókon is tarolt.
Az Oscar-díjas rendező Kai Bird és Martin J. Sherwin „Amerikai Prométheusz” című Pulitzer-díjas kötete alapján írta a film forgatókönyvét, melyben elképesztően részletgazdagon mesélik el az olvasóknak „az atombomba atyjaként” elhíresült J. Robert Oppenheimer életét. (A könyv egyébként idén áprilisban jeleneik meg itthon. – a szerk.) A szerzők közel húsz éven át dolgoztak a könyvön, ami kiindulópontot adott Christopher Nolannek, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a rendező nem feltétlenül a tűpontos történelmi hűségre törekedett: „Ez nem egy dokumentumfilm, hanem egy kreatív értelmezése annak, hogy milyen lehetett ezt a rendkívüli életet megélni, és ilyen hihetetlen, feszültséggel teli helyzeteknek a részesévé válni” – nyilatkozta.
A rendező hálás azért, hogy Kai Bird és Martin J. Sherwin információdús könyvével dolgozhatott, viccesen azt mondja, „csak értelmeznie kellett”.
Christopher Nolan ugyanis úgy szerette volna bemutatni a nézőknek az elméleti fizikust, hogy közben nem foglal állást a személyével és a tetteivel kapcsolatban. „Be akartam vonni a közönséget Oppenheimer dilemmáiba, azt akartam, hogy ne ítéljék el, hanem megértsék” – jelentette ki, majd azt is hozzátette, fontos volt számára, hogy „az atombomba atyját” alakító Cillian Murphy a saját perspektíváját is beleépítse a szerep megformálásába. „Amikor csatlakozott a filmhez, az első dolog, amit megmondtam neki, az volt, hogy nem Oppenheimer bármiféle megszemélyesítésére törekszünk, hanem a saját karakterünk értelmezésére és megteremtésére, ami hozzáférést, betekintést ad a nézőknek abba, milyen élmény lehetett ezeknek az időknek az átélése” – emelte ki Christopher Nolan.
És ha a többszörös Oscar-díjas film hatására még alaposabb bepillantást szeretnénk nyerni Oppenheimer komplex történetébe és világába, érdemes elolvasni Robert J. Sawyer Az Oppenheimer alternatíva című könyvét is,
melyhez a szerző két éven át tartó kutatást végzett az elméleti fizikusról és az atombomba-kísérletről. A kötetben kitér arra, melyik lehetett az a pillanat, amikor Oppenheimer tulajdonképpen a saját pusztító fegyvere bevetése ellen fordul, de beszél arról is, hogy miként tette tönkre egy nyelvbotlása a legjobb barátja életét, miért próbálta meg örökbe adni a lányát és hogy miként úszott meg egy gyilkossági kísérletet a Cambridge-i Egyetemen.
Ha pedig valaki nemcsak Oppenheimer oldalára kíváncsi, hanem szélesebb perspektívából (is) szeretné megvizsgálni a Manhattan-terv és az atombomba bevetésének kérdéskörét, a 2023 júniusában elhunyt Cormac McCarthy Az utas / Stella Maris regénypárban egy új nézőpontból szemlélheti a pillanatot, ami véget vetett a második világháborúnak. A művek középpontjában egy mentőbúvárként dolgozó férfi, Bobby Western és húga, Alicia állnak, akiknek fizikus apja csatlakozott Oppenheimerhez és részt vett az atombomba-kísérletekben, ők pedig évekkel a támadások után – hiába ünnepelték sokan hősként az apjukat – vezekelni akarnak annak tettei miatt.
