Egy sci-fi, ami a műfajt eddig csak távolról szemlélő olvasókat is lenyűgözi majd. A 2006-ban elhunyt Octavia E. Butler Rokonság című regénye az egyik legnagyobb streamingszolgáltatónak köszönhetően sokaknak ismerős lehet, nemrég pedig végre magyarul is megjelent.   

Az utolsó hazaúton egy kart vesztettem. A bal karomat. És elvesztettem nagyjából egy évet életemből, és sokat a kényelemből és a biztonságból is, amit egészen addig nem értékeltem, amíg el nem tűnt” – ezekkel a drámai mondatokkal kezdődik Octavia E. Butler Rokonság című regénye, ami aztán egészen az utolsó oldalig nem ereszti az olvasót. Nem véletlen, hogy ez a science fiction egyik meghatározó női szerzőjének tartott Butler legsikeresebb regénye, aminek népszerűsége minden más művét – A magvető példázatát és a Xenogenezis-trilógiát is – túlszárnyalta, 2022-ben pedig sorozat készült belőle.

https://www.libri.hu/konyv/octavia_e_butler.rokonsag–2.html

Ám az eredetileg 1979-ben megjelent – és frissességéből az elmúlt 45 évben jottányit sem vesztett – regény nem csak a Dűne-sorozat, az Asimov-regények vagy Philip K. Dick rajongóit nyűgözi majd le.

Butler ugyan a science fiction jól bevált elemét, az időutazást használja, de a Rokonság legalább annyira társadalomkritika és történelmi regény, mint amennyire sci-fi.

Ő maga legszívesebben „komor fantáziaként” aposztrofálta művét.

A regény főszereplője, Dana Franklin huszonhatodik születésnapján, 1976. június 9-én, miközben férjével éppen beköltözik új Los Angeles-i otthonába, egyszer csak rosszul lesz, és egy folyóparton találja magát, ahol meghallja egy gyerek kiáltásait. Beleveti magát a folyóba, hogy kimentse a kisfiút, és sikerrel is jár, ám pár pillanattal később egy férfi puskát fog rá – a traumatikus élmény pedig azonnal visszarepíti az otthonába.

Alig pár órával később megismétlődik a furcsa, megmagyarázhatatlan „utazás”. A fiatal nő ez alkalommal egy marylandi ültetvényen tér magához, és csakhamar ráébred arra, hogy nem csupán térben, hanem időben is messze került az otthonától:

1812-t írunk, a földeken rabszolgák dolgoznak.

Csakhogy Dana afroamerikai – és míg ez 1976-ban semmiben nem korlátozza őt, addig a 19. század elejének Amerikájában halálos veszedelembe sodorja. Pedig eközben egy másik életet is óvnia kell, a sokadik utazáskor ugyanis már egyértelművé válik, mi repíti őt vissza az időben: a folyóból kimentett kisfiú saját távoli felmenője, az ültetvény leendő ura, akinek az életét újra és újra meg kell mentenie. Az évek során egyre veszélyesebbé váló férfi az ágyasává tesz egy felszabadított fekete nőt – tragikusan végződő kapcsolatukból születik meg a főszereplő egyik őse.

Dana az önkéntelen utazások során egyre hosszabb időt kénytelen a múltban tölteni. Elszenvedi a rabszolgaság mindennapos brutalitását, ám eközben megismeri az ültetvényen élők múltját, álmait, reményeit. Hátborzongató, de már-már otthonának érzi a marylandi birtokot.

Octavia E. Butler többször beszélt arról, hogy a Rokonság alapötlete még főiskolásként született meg a fejében, egyik csoporttársa ugyanis hangosan kritizálta az afroamerikaiak korábbi generációit, amiért évszázadokon át elfogadták alárendelt szerepüket. Dana utazásai ugyanakkor nem pusztán a rabszolgaság eltörlése előtti amerikai társadalomról adnak képet, hanem azoknak a rabszolgáknak a bátorságáról is, akik sokszor az életüket is feláldozták gyermekeik szabadságáért.

Danának végül súlyos döntést kell hoznia, hogy vissza tudjon térni saját életébe, ám a múltba tett utazásai egy életre nyomot hagynak benne – akárcsak az olvasóban.


Kapcsolódó cikkek: