Sally Carson regénye már a ’30-as évek elején megjósolta, milyen borzalmakat hozhat Hitler előretörése – pontosabban nem megjósolta, csak logikus következtetéseket vont le a rendelkezésre álló tényekből. Épp ezért érdemes figyelni rá. A kötet emellett igazi kuriózum: évtizedekig nem volt hozzáférhető sehogyan sem, most azonban végre magyarul is megjelent.
1932, szenteste, a helyszín Bajorország, az Alpok csodás bérceinek árnyékában meghúzódó idilli kisváros, Kranach, nem messze Münchentől. Tökéletes, már-már hitetetlen családi ünnepbe érkezünk a Kluger családba: a dolgos, de az ország életében meglehetősen megterhelő időszak nehézségeivel küzdő szülők végre megpihennek, elég finomság kerül az asztalra ahhoz, hogy feledtesse az utóbbi évek hétköznapjainak egyre fokozódó nehézségeit.
Leányuk, Lexa hamarosan férjhez megy egy jóravaló, nagy jövő előtt álló sebészfiúhoz, fiaik, Helmy és Erich jókedvűek, egyikük azért, mert ilyen a természete, és a másikuk is képes erre az estére figyelmen kívül hagyni növekvő nyugtalanságát amiatt, hogy hosszú ideje munkanélküli. Hiszen ilyen erős hátországgal előbb vagy utóbb úgyis minden rendben lesz, összetartásuk, szeretetük egymás iránt olyan erős, mi baj is érhetné őket?
Persze a történelemnek olyan a természete, hogy az ilyen kérdésekre előszeretettel feleli, hogy „fogd meg a söröm” – pláne, ha az 1930-as évek Európájában járunk, még inkább, ha Németországban.
Pláne, ha már ezen a bizonyos szentestén is az ünnepi dekor része egy bekeretezett Hitler-portré, még inkább, ha Lexa mindenki által szeretett, nagyra tartott vőlegénye, Moritz zsidó – még ha ez korábban nemhogy nem zavart senkit a családban, de nem is tudatosodott bennük. No persze könnyű ezt mondani közel száz év távlatából… a Görbe kereszt épp azért fontos könyv, mert megmutatja, belülről mennyire nem triviális feladat átlátni a szitán, amikor karizmatikus politikusok lovagolják meg az évtizedes kínlódás miatti messiásvárást.
A szerző, Sally Carson nem egy közismert író – fiatalon elhunyt, első regényét, a Görbe keresztet pedig elsodorták a történelem viharai.
Pedig épp azért érdemelne figyelmet, mert annyira közel volt a tűzhöz, mint kevesen – miközben persze akkor, amikor a 30-as évek elején hosszabb ideig Bajorországban tartózkodott, még nem tudhatta, mekkora is lesz az a tűzvész, aminek első szikráit saját szemével láthatta. Nem tudhatta – de beleérzett, a könyv minden sorából süt, hogy milyen éles szemmel figyelte ezt az átalakuló országot maga körül.
Ennek az éles figyelemnek köszönhető az a szokatlan nézőpont, amelyből a Görbe kereszt íródott: ennek a kötetnek úgy van nagyon fontos helye a holokausztirodalomban, hogy egyáltalán nem holokausztregény, hiszen ott ér véget, ahol Hitler megkapja azt a teljhatalmat, ami lehetővé teszi a holokauszt borzalmainak megvalósítását.
Szemszöge is eltérő a megszokottól, hiszen a legtöbb holokausztregény zsidó családok, zsidó sorsok története – viszonylag ritka, hogy a többségi német társadalom, a kisemberek, elsősorban pedig a német fiatalok szemszögéből is megnézhetjük ugyanezt. Azoknak a jóravaló, ám elveszett fiataloknak a szemszögéből, akiknek a náci párt irányt, hitet és a küldetéstudatot adott – és azokéból is, akik személyesen nem vonódtak be a politikába, az életüket mégis átalakította, családjaikat pedig gyakran visszafordíthatatlanul szétzilálta. Nyomasztó, felkavaró regény a Görbe kereszt, és kapcsolata a valósággal túlságosan erős – még ma is.
Kapcsolódó cikkek:
