Gormenghast vára különös hely. Az ódon tornyok vakon ágaskodnak a körülöttük elterülő vidék fölé, falain belül pedig végeláthatatlan folyosók, fáklyafényben úszó termek és különös karakterek egész serege várja a bátor olvasót.
A brit Mervyn Peake háromrészes regényfolyama szinte értelmezhetetlen a 20. századi angolszász irodalom általában minimalizmusra törekvő fősodrának kontextusában. Burjánzó nyelvhasználata, a tájleírások megdöbbentő részletessége és a cselekmény lassú hömpölygése ellentmond mindennek, amit Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elmúlt száz évének irodalmáról gondolni szokás. A trilógia olyan, mint egy fekete lyuk: nem látható, vonzereje mégis óriási, és akit egyszer átlépi a határait, annak többé esélye sincs a menekülésre.
A szövegből kirajzolódó gyönyörű képek meditatív jelleget kölcsönöznek a regényeknek, és elérik, hogy saját képzelőerőnk tornáztatása nélkül is úgy érezzük, mintha mi is ott lebegnénk szellemként Gormenghast rideg falai között. A főszöveget itt-ott versbetétek, valamint a szerző saját illusztrációi rendezik nagyszerű ritmusba. Külön elismerést érdemel a trilógia nagyszerű fordítása is, ami az ilyen képszerű szövegek esetében kivételesen fontos és nehéz feladat.
Az Ókori Róma története
Bedő Balázs
2019. december 2.
Az ókori Róma szakértőjeként Mary Beard nem csupán a birodalommá terebélyesedő egykori falucska történetét tárja elénk.
