Ebből a könyvből készült az azonos című film is – amelyben a Churchillt játszó Gary Oldman alakításáért meg is kapta az Oscar-díjat. Előbb láttam a filmet, majd olvastam a könyvet – és ez így jó is volt. Segített megérteni azokat az összefüggéseket, amik elsőre nem biztos, hogy minden mozilátogatónak átjönnek. A történet maga nem bonyolult, azokba a napokba kalauzol el, amikor 1940-ben a német offenzíva előtt térdre rogyó Európát látva az angolok a békekötés és a háború folytatása között hezitálnak, és Churchill-t választják meg miniszterelnöknek, aki kerekperec kijelenti, hogy „nem lehet egy tigrissel tárgyalni, amikor az ember feje a szájában van!” Rengeteg tépelődésen és bizonytalanságon keresztül vezet azonban idáig az út – a rettentően alapos kutatómunkára épített könyv a döntésig eljutott Churchill emberi oldalát is részletesen bemutatja, a film szinte csak azt. Végül az angolok nem adták meg magukat, a miniszterelnök szavára mindenki megmozdult és az ellenállást választotta. Érdekes a különbségeket felfedezni a könyv és a film között, akit érdekel a téma, annak mindkettőt javaslom.
A villámtolvaj
Horesta Szilvia
2020. december 2.
Az egyik legnagyobb kedvencem a Percy Jackson-sorozat, amit még iskolás koromban olvastam először, és azóta is
