A jelen kérdéseire gyakran emlékeim képkockáiban keresem a válaszokat. Ezzel nem vagyok egyedül, sőt, Sándor Iván egészen egyedülálló módszerrel próbálja megválaszolni a XX-XXI. század legnehezebb kérdéseit. A kilencvenéves szerző egészként vizsgálja a térben és időben távoli eseményeket, így egyik pillanatról a másikra párizsi kávézókból Zugló eldugott utcáira kerülünk. Többek között ezeken a helyeken kutatjuk az élet és a művészet különös kapcsolatát, egymásra való hatását. Mindeközben a történet rávilágít arra, hogy bár sokszor felismerjük a múlt hibáit, azokat újra és újra képesek vagyunk elkövetni. Így az idő rohamos múlása egy örökké tartó szélmalomharcba kényszerít minket.