Az baj, mert akkor más fog helyetted! Ésik Sándor ügyvéd első könyve borítóján rögtön kimondja, előrevetíti a hangnemet és vezérgondolatot: tessék politizálni, vitatkozni, gondolkodni, mert ha mi nem tesszük, akkor a tömeg marad csak!
A Diétás Magyar Múzsa elnevezésű Facebook-oldal alapító-főszerkesztője azért hozta létre oldalát és ezt a könyvet is, hogy platformot teremtsen gondolatainak, amik a hazai és nemzetközi közéleti aktualitások kapcsán fogalmazódnak meg benne. Helytálló megállapítás, hogy sajnos kínosan keveset beszélünk nyíltan a politikáról, a politizálás színtere a konyha lett, nincs vitakultúránk és a politikai humorunk, ezek kivezetődtek a társadalmunkból. Vagyis, néha mégis belefolyunk, de abban nincsen túl sok köszönet, hiszen elfelejtettük, rosszul csináljuk, és az elmúlt években (évtizedekben?) nem is érdeke a politikai miliőnek, hogy fejlődjünk ezen a téren. Hiánypótló könyv.
Hiánypótló, mert olyan témákat vet fel, amik sokszor tabunak számítanak a nyílt beszélgetések során, például a „cigánybűnözés”, Trianon, a prostitúció és a drogok. De mielőtt ezekről egy kicsit részletesebben mesélnék, fontosnak tartom megjegyezni, hogy olyan alapvető fontosságú intézményi berendezkedésekről vagy mechanizmusokról is ír Ésik – méghozzá közérthetően és humorosan –, mint a bíróságok függetlensége, a választási rendszerek, állam és egyház szétválasztása, a diplomácia működése és a civilek fontossága a társadalom számára. Ésik józan gondolkodása Trianon kapcsán számomra üdítő, hiszen – természetesen elismerve, hogy nemzetünk egyik legnagyobb tragédiájáról van szó –, nem lehet elmenni szó nélkül elmenni amellett sem, hogy akkor (is) rengeteg politikai, nemzetiségi probléma feszítette szét hazánkat, amiket akkor már évtizedek óta nem akartak/tudtak megoldani sem Bécsben, sem Budapesten.
Témaként merül fel a jobb- és baloldaliság kérdése is, ami ahány ország, annyiféle verzióban kerül bemutatásra. Hozzáteszem, ez az utóbbi tíz évben itthon is alaposan megkeveredett, hiszen furcsa mód éppen egy jobboldali, konzervatív kormány hoz olyan döntéseket, amiket az USA-ban szélsőbaloldali intézkedésnek titulálnának. Tökéletesen vezeti végig a könyv, hogy hogyan kerül valaki a társadalom peremére, mik lehetnek a bűnözés kiváltó okai, és miért esik vissza rendszeresen az, akinek a társadalom, az iskolarendszer, az otthona nem tanított meg olyan alapvető értékeket, amik a munkába állashoz elengedhetetlenek. Bemutatja, hogy mi a különbség a szegénység és a nyomor között. A szegény álmodozik, reménykedik, küzd, míg a nyomorban élőkből már hiányzik a bizakodás képessége. A szegénységből sok munkával még kilábalhat az ember, a nyomorból azonban csak kitörni lehet, és a nyomor stigmatizál.
Szinte unásig ismételt, de már évek óta valós kihívás/probléma a bevándorlás kérdése, ami hazánkat is erősen érintette, és Európa egyik kulcsfontosságú politikaformáló témája lett. Humánus, racionális megközelítésről olvashatunk a könyvben, amikor az a kérdés merül fel, hogy el kell döntenünk, kiket látunk szívesen, kikre van szüksége Európának. Egységes szabályokat kell alkotni és alkalmazni, mert sajnos/szerencsére rengetegen vágyódnak Európába a jobb élet reményében.
Nem vagyok politikai újságíró, ezért etikusnak tartom a talkshow műfajban kerülni a politizálást, de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozhatnék a társadalmunkat erősen befolyásoló témákkal. Ezt küldetésemnek is tekintem. Már alig emlékszem rá, hogy a politizálásnak lehetnek szépségei, számos vetülete, ha kulturált szabályok mentén zajlik. Vegyenek részt Önök is ebben az értelmes beszélgetésben, és ne mondják, hogy „Sanyikám, én nem politizálok, de…”.
