Szlavicsek Judit legújabb krimijében, a Végzetes Kékszalagban ismét visszatérünk a Balaton partjára, ahol dr. Kardos Júlia ezúttal egy eltűnt vitorlázó nyomába ered. A szerzővel a krimi műfajáról, a balatoni miliő izgalmas kettősségéről és az írás mögötti kutatómunkáról is beszélgettünk.
Csakis a Balatonnal kezdhetem a kérdéseimet, hiszen a könyveidben szinte élő szereplővé válik a táj. Mit jelent neked személyesen a tó és környéke? Miért a Balaton?
Abszolút jól látod, célom volt, hogy a Balaton ne csupán díszlet, hanem élő szereplő legyen a könyveimben – olyannyira, hogy nélküle ne lehessen elképzelni a történetet.
Nyolc éve élek a tó környékén, és ekkor jöttem rá, mennyivel többet jelent, mint az egyhetes nyaralások emléke. Amikor a családommal ideköltöztünk, épp karrierváltás előtt álltam, hátat fordítottam a jogi pályának, és minden nap kimentem a partra, hóban, szélben, napsütésben.
Így amikor elkezdtem dolgozni az első krimimen, egy dolog nem volt kérdés: az, hogy hol fog játszódni.
A balatoni krimisorozatod immár 4 kötetet számlál. Már az elején láttad, hogy sorozat lesz belőle, vagy útközben formálódott így?
Amikor az ember az első könyvén kezd dolgozni, sohasem lehet olyan magabiztos, hogy egyből sorozatban gondolkodjon. Titkon reméltem, hogy majd lehetőségem lesz rá, így ennek megfelelően már az induláskor próbáltam olyan elemeket elhelyezni a történetben, amelyekhez később visszanyúlhatok, de a sorozatírás igazi erejét mostanra kezdem érezni.
Kardos Júlia karakterét például úgy építettem fel, hogy már a nevében – dr. Kardos, született 1980-ban Veszprémben – ott legyen egyfajta játékos utalás az Ötvös Csöpi-filmek világára, amiket nagyon szeretek. Ezt a fajta intertextualitást élvezem, és örömömre később valóban lett folytatás, ahol már ez is visszaköszönhetett.
Az elején próbáltam távol tartani magamtól a karaktert, tíz évvel fiatalabb, magányos, kapcsolati gondokkal küzdő nőként írtam meg, de idővel szépen egymásba folytunk. Sok ismerősöm szokta mondani, hogy az én hangomon hallják megszólalni őt.
Már az egyetemen is a krimi és a szépirodalom kapcsolatával foglalkoztál, majd második diplomádat jogászként szerezted. Miért pont a krimi műfaja kezdett el érdekelni már egyből fiatalon?
A krimi alulértékelt műfaj, írása komoly szellemi kihívás, rendszerszintű gondolkodást, logikát és feszes dramaturgiát igényel.
A jogi végzettségem rengeteget segít ebben, a nyomok, elhallgatások, hamis információk felépítése olyan, mint egy intellektuális játék – az elején kötünk egy szerződést az olvasóval, hogy én minden nyomot meg fogok adni ahhoz, hogy ő kitalálja, mi történt.
Persze adok mellé hamis információkat is, meg félrevezető nyomokat és hazugságokat – mert azzal számolni kell, hogy mindenki hazudik, az én szereplőim is. De ha én jól csinálom, amit csinálok, akkor nem fogja kitalálni egészen a végéig. Ezért nem is érdekelne más műfaj, csak a krimi tud ennyire próbára tenni.
Egy bűnügyi történet izgalmát sokszor a helyszín atmoszférája adja meg. A Balatonhoz inkább nyaralós, könnyed hangulat társul. Miért választottad mégis krimi helyszínéül, és hogyan lehet feszültséget teremteni egy ilyen idilli környezetben?
Ez nagy kihívás, de épp ezért szeretem. A skandináv krimik eszköztárával ellentétben a nyári napsütésben sokkal nehezebb baljós hangulatot teremteni, mint egy skandináv tájon. Ezt erős karakterközpontúsággal oldom meg.
Kardos Júlia fejében vagyunk, ő narrálja az eseményeket, nemcsak a helyszínt látjuk, hanem azt is, hogy ő épp milyen lelkiállapotban van.
Ez az érzelmi mélység adja a kontrasztot a meleg, idilli környezettel, ettől válik – reményeim szerint – igazán feszültté és izgalmassá a történet. Azért kell egy-egy elhagyott épület vagy éjjeli vihar is.
A Végzetes Kékszalagban valós közéleti történések és valós helyszínek szerepelnek. Hogyan építed be ezeket a fikcióba, elmosódik a határ ilyenkor? Milyen benyomásokat hagy az olvasóban?
Minden könyvem mögött ott van egy aktuális közéleti kérdés, ami éppen foglalkoztat. Ha lehet egy könyvnek premisszája vagy valami magasabb szintű mondanivalója, akkor az ilyen, valami, amiről érdemes írni. Fontos nekem, hogy kortárs magyar közegben írok, mert mind ezt a világot tapasztaljuk. Az írást kutatómunka előzi meg, aminek csak a töredéke kerül a szövegbe, meg kell találni a megfelelő arányt.
A könyv végén fontosnak tartom a társadalmi üzenetet, és szeretném, ha ennek hatása megmaradna az olvasókban. Ugyanakkor azt is szeretném, hogy a történet egy olyan élmény legyen, ami nem engedi el őket, ami nemcsak a végén, hanem az egész olvasás során magával ragadja őket, és önmagában is megállja a helyét.
A szereplők indulnak a Kékszalagon. Neked milyen a kapcsolatod a vitorlázáshoz, indultál már a versenyen?
Vitorlázunk családilag, de a Kékszalagon most először indultunk – pont idén, amikor megjelent a könyvem.
Posztoltam is róla, az olvasóim meg izgulhattak, hogy nehogy úgy tűnjek el, mint az áldozat a regényben.
Én inkább kényelmesen szeretek vitorlázni, ez az idei viszont kapaszkodós, küzdelmes menet volt. De fantasztikus élmény, hogy megírtam ezt a könyvet, megjelent és most el is indulok a versenyen.
A fejezeteket egy-egy zeneszám vezeti be. Nagyon tetszik ez az írói eszköz, hogyan válogattad össze ezeket a zenéket? Összesen 35 dal, az már egy kész lejátszási lista.
Ez a módszer már korábban is szerepelt a könyveimben, a fejezetek elejére helyeztem a dalokat, QR-kóddal, hogy könnyebbé tegyem az elérésüket. Én jelenidőben írok, rövid, filmszerű fejezetekkel, és úgy éreztem, hogy a zene szoros kapcsolatban áll a történettel.
A karakterekhez illő zenéket hallgatom írás közben, így azok igazán meghatározóvá válnak számomra, és ha az olvasó szeretné, egy extra impulzust adhat a történethez.
Akkor az évvégi Spotify-összefoglalód top számait tudjuk is! Taylor Swift kimagasló helyet foglal el, tőle szerepel idézet a könyv elején, illetve a cselekmény leginkább túlfeszített pontjához kapcsolódik. Én Kardos Júliával egyetemben nem rajongok érte, te ezek szerint Taylor Swift-fan vagy?
Korábban nem hallgattam a zenéit, de a dal, ami az idézetet adja, nagyon passzol a történethez. Az eltűnésről szól, és azt a problémát veti fel, hogy amíg nincs holttest, addig nincs bűncselekmény, ami alapvető kérdés a kriminalisztikában.
Ahogy többet hallgattam, egyre inkább éreztem, hogy illik a könyvhez. Nem lettem swiftie, de a gyerekeim persze megmosolyogtak, hogy bekerült!
Mit ajánlasz azoknak, akik most ismerkednek a krimi műfajával, kiket olvasol szívesen?
Szívesen ajánlom az angolszász krimit, például Paula Hawkins és Gillian Flynn munkáit. A magyar kortárs krimi is izgalmasan fejlődik, sok tehetséges íróval. N. Nagy Zoltán, Réti László, Cserháti Éva, Mészöly Ágnes és Patkó Ágnes munkái mind érdekesek és érdemes felfedezni őket, ha valaki a magyar krimikkel ismerkedne.
Arra bíztatok mindenkit, hogyha valahol elkezdett ismerkedni a kortárs magyar krimivel, és tetszett neki, akkor nézzen utána – most igazán érdemes kortárs magyar krimit olvasni!
Kapcsolódó cikkek:
